Liberális érvek a határok mellett

2017. március 02.

Az oxfordi jogászprofesszor szerint nem igaz, hogy a határok létezése ellentétes a liberális elvekkel. A menekülteken az adott társadalom teherbíró képességének arányában segíteni kell. De a gazdasági bevándorlók befogadása nem erkölcsi kötelességünk.

Tévedés azt gondolni, hogy a liberálisoknak okvetlen bevándorláspártinak kell lenniük” – írja David Miller oxfordi filozófus a Vox magazinban. Miller az egyik legtekintélyesebb kortárs filozófus, akinek igazságosságelméleti munkáját kézikönyvként használják. Miller a republikánus szabadságeszmény és a liberális nacionalizmus híve. A bevándorlás és a határok politikai legitimitását tárgyaló Idegenek a közelben: a bevándorlás politikai filozófiája című, tavaly megjelent könyvét február elején Budapesten, az MTA és a CEU közös szervezésében rendezett konferencián is bemutatta.

A liberálisok gyakran zavarba jönnek, ha a bevándorlás kérdéseivel szembesítik őket – állítja Miller. Normatív nézeteikkel, az emberi egyenlő méltóság és szabadság eszméjével ellentétes az egyéni autonómiát korlátozó határok létezése. A normatív liberális gondolkozók között nagy népszerűségnek örvend a nyitott határok elmélete, amely erkölcsi szempontból illegitimnek és a szabadság elvével ellentétesnek nyilvánítja az egyént szabad mozgásában korlátozó határokat. Azt azonban még általában ők is elismerik, hogy a politikában nehezen képviselhető a normatív elmélet, hiszen ellentétes a közvélekedéssel. És nem kizárólag a jobboldali választók nézeteivel, de az amúgy balra húzó átlagszavazó véleményével is.

Miller szerint azonban a liberális szabadság- és egyenlőség-felfogásból nem következik a határok illegitimitása. A menekülteken – azokon, akiknek élete és emberi jogai veszélyben forognak – kötelességünk segíteni. De még az ő esetükben is elfogadható, hogy a határon kívül keressünk nekik ideiglenes, humanitárius szempontból elfogadható megoldást. Már csak azért is – teszi hozzá Miller –, mert a menekültekkel szembeni kötelességeink addig tartanak, amíg az alapvető jogaikat veszélyeztető helyzet fennáll. Mivel a társadalom teherbíróképessége korlátozott, célszerű a leginkább rászorultakon segíteni. Miller fontosnak tartja, hogy emberhez méltó körülményeket biztosítsunk a menekültneknek, de hozzáteszi: minél több erőforrást fordítunk egy menekültre, annál kevesebb emberen tudunk segíteni. Angela Merkel elhíresült kijelentése és az európai menekültkvóta kapcsán úgy vélekedik, hogy nem lehet elvi alapon, az emberek megkérdezése nélkül meghatározni, hány embernek kell menedéket nyújtani. Trump amerikai elnök kitoloncolási terveit bírálva Miller megjegyzi, hogy azokat, akik a határon belül tartózkodnak, itt letelepednek és beilleszkednek, akkor sem szabad kiutasítani, ha a veszély elmúlt. 

A gazdasági bevándorlókra egészen más vonatkozik – folytatja Miller. Mivel az ő életük nincs közvetlen veszélyben, nem követünk el erkölcsi bűnt, ha nem engedjük be őket. A demokratikus társadalmakat az intézményesített kölcsönös, generációkon átívelő szolidaritás tartja össze. Ezért teljesen jogos és erkölcsi szempontból sem kifogásolható, hogy előnyben részesítjük saját és polgártársaink jólétét és kollektív kulturális céljaikat akár a gazdasági bevándorlók kizárása árán is. Arról nem is beszélve – jegyzi meg Miller –, hogy a képzett bevándorlók befogadása gyakran súlyos károkat okoz az amúgy is szegény országokban