A dolgok internetének filozófiája

2017. június 18.

A kiokosított dolgoknak hála, sosem fogy ki a hűtőből a macskaeledel. A kényelemért cserébe átadjuk adatainkat nagyvállalatoknak, és lemondunk a mindennapjaink fölötti kontrollról – véli a filozofikus hajlamú internetguru.

„Tényleg annyira megerőltetőek az internet nélküli világban a mindennapok? Tényleg olyan nagy teher, ha csak hazaérve tudjuk bekapcsolni a sütőt?” – teszi fel a kérdést a Guardianben Adam Greenfield internetguru és kultúrkritikus, a Radikális technológiák:a mindennapok megszervezése című könyv szerzője.

Greenfield azt a kérdést járja körül, hogy milyen hatással lesz életünkre a dolgok internete: az okos otthon, az okos város és a többi. Mint mások, Greenfield is komoly adatvédelmi kockázatot lát a mindennapi élet tárgyainak kiokosításában. Fogyasztási és egyéb adataink megosztása egyrészt veszélyezteti a magánszférához való jogunkat, másrészt pedig marketing szempontból rendkívül értékes adatokkal látja el az okoskészülékek és szolgáltatások üzemeltetőit.

Mit kapunk cserébe az adatokért? Rengetegféle csodálatos, de alapjában véve haszontalan kütyüt. Mobiltelefonról kapcsolhatjuk be a sütőt, hűtőszekrényünk magától megrendeli a kifogyóban lévő tejet és macskaeledelt. Ezek a megoldások egytől egyig arra valók, hogy megkönnyítsék a vásárlást és növeljék a fogyasztást – véli Greenfield. A dolgok internetének igazi haszonélvezői nem mi, hanem az adatainkat begyűjtő és célzott hirdetésekre felhasználó nagyvállalatok lesznek.

A tárgyak kiokosítása azt a vágyat tükrözi, hogy uraljuk és tetszésünk szerint formáljuk világunkat. Mindennapi tevékenységeink metrizálása lehetőséget teremt az életünk racionalizálására. Nem tűrjük az esetlegességet, mindent mérni és kontrollálni vágyunk, azzal áltatva magunkat, hogy ettől majd kiszámíthatóbb, produktívabb és kényelmesebb lesz az életünk. Csakhogy a kiokosított dolgokat algoritmusok vezérlik, amelyekre viszont a felhasználónak nincs ráhatása. Az életünk fölötti kontrollt így nem mi, hanem a kütyüket programozó és üzemeltető cégek fogják gyakorolni – filozofál Greenfield. Minél több az okos dolog, annál kisebb az emberi döntés és cselekvés szabadsága. Greenfield nem rejti véka alá, hogy attól tart, előbb-utóbb a társadalmi és a politikai kérdések eldöntését is algoritmusokra bízzuk, gondolván, az ő döntéseik megbízhatóbbak és racionálisabbak.