„Mi kell ahhoz, hogy a járvány természetét felismerjék és következésképp meg tudják fékezni?” – kérdezi Lisa Marchiano philadelphiai pszichoterapeuta a Quillette magazinban.
Nem tudja a választ. Pillanatnyilag az intézményrendszer automatikusan elfogadja a nemi diszfóriában szenvedő kamaszlányok önmeghatározását, miszerint ők fiúk, és alaposabb vizsgálódás nélkül javasolja a férfi nemi hormon adagolását és átalakító műtétet is ajánl. Marchiano saját praxisa alapján úgy tapasztalja, hogy egyre több az ilyen eset, holott tíz éve ilyesmi gyakorlatilag nem létezett. Fiúknál ritkán ugyan, de előfordult. Lányoknál tipikusan kisgyerekkorban jelentkezik nemi diszfória. Az ilyen 2-4 éves kislányok a fiúkra jellemző magatartásformát és játékokat választanak, de ezt nyolcvan százalékuk idővel kinövi. A serdülő- és kamaszkori lányok nemi diszfóriájának ma már saját neve is van: gyorsan fellépő nemi diszfória – angol nevének rövidítésével ROGD.
A lányuk nemváltása miatt aggódó szülőknek már közös honlapjuk is van, és ott Marchiano már egy évvel ezelőtt is hangot adott afölötti aggályának, hogy az intézmények, ahová ezek a lányok fordulnak, sietve magukévá teszik a páciensek véleményét, és a teljes nemváltás felé terelik őket. Azóta az ország különböző tagállamaiból tömegestől keresik fel a szülők, és igen egybevágó történetekkel keserítik el. Gyermekeik olyan hormonkezelést kapnak, olyan műtétekre jelentkeznek, amelyektől meddővé válnak, továbbá a hormonkezelés májkárosodással, magas vérnyomással és más mellékhatásokkal járhat.
Az egyik esettel részleteiben is megismerkedhetünk. Egy kislány szülei elfogadnák, ha lányuk csakugyan jobban érezné magát fiúként, de kezdettől fogva attól tartanak, hogy más problémáit próbálja így megoldani, és egyre magányosabb lesz. Miközben a jóindulatú rokonság lelkesen ünnepli a „bátorságáért”, valójában az utcára sem mer kimenni. A most húszéves lányt pubertáskorban enyhe fokú autizmus, diszpraxia (ügyetlengyerek-tünetegyüttes) és szorongásos tünetek miatt kezelték, majd súlyos anorexiás korszak következett, de ebből is sikerült kigyógyítani. Akkor azonban Crohn-betegség lépett fel nála. Ezt is eredményesen kezelték, de Marchiano megemlíti, bár nem részletezi, hogy a gyógyszerezés súlyos mellékhatásokkal járt (nem tudjuk, kapott-e szteroid vagy immunszuppressziv kezelést, de az erős gyulladáscsökkentők is rosszullétet okozhatnak). Közben a lány járt nemi klinikán, ahol félórás beszélgetés után, anélkül, hogy ezeket az előzményeket felderítették volna, nyomban tesztoszteron-kezelést, majd mellműtétet javasoltak. A szülők időt kértek, erre azt a tanácsot kapták, hogy forduljanak pszichiáterhez, s az meg fogja értetni velük, hogy miképp támogathatják lányuk nemváltását, mert ez a dolguk. A lány egyelőre hajlandó volt várni. Minden szerencsétlenség ellenére sikerült időben leérettségiznie, és megkezdenie egyetemi tanulmányait – a családi otthontól távol.
Az egyetemen azonban a nemi ügyekben illetékes egyetemi orvostól megkapta a tesztoszteron-receptet, és megkezdte a kezelést. Két hét után a pszichiátriára került, a szüleit pedig, akik egész éjszakán át tartó autóút után meglátogatták, elküldte azzal, hogy azért került kórházba, mert ők nem támogatták a nemváltását. Azóta megtörtént a mellműtét is, kinőtt a lány arcszőrzete, viszont kis sem merészkedik az utcára, csak amikor a pszichiáteréhez, illetve a nemváltók csoportjának összejöveteleire megy. Egyetemre persze nem jár.
A ROGD-szindrómáról még hézagos a szakirodalom. Az első statisztikák szerint gyakori előzmény, hogy a lányok internetes társasági oldalakon kapnak ösztönzést: a nemváltás bátor és elismerésre méltó dolog. Gyakori az összefüggés mentális zavarokkal, és az olyan kezeléssel, amelynek eredményképp a lányok képzelt világba menekülnek. Új jelenségről lévén szó, nincs azonban elég adat arról, mennyi a ROGD-osok között a sikeres nemváltás. Talán tíz év múlva.