„Egyre nehezebb megjavítani az eszközeinket, a traktorokat csakúgy, mint az okostelefonokat” – olvassuk az Economistban.
Az egyre nehezebb javíthatóság jelentős részben a technológiai fejlődés eredménye. Minél bonyolultabb egy készülék, annál nagyobb szakértelem és annál több speciális alkatrész szükséges egy-egy hiba elhárításához. Lassan ott tartunk, hogy minden eszköz „okos”, vagyis tartalmaz valamilyen legalább kezdetleges számítógépes chipet, vagyis az egyszerűbb feladatokat elvégző készülékek is bonyolultak.
A gyártók azonban minderre még rátesznek egy lapáttal. A mobiltelefonokat például gyakran nem is szerelik, hanem ragasztják. De amelyik készülék szétszerelhető, ahhoz is nemegyszer tilos hozzányúlnia a felhasználónak, ha nem karja elveszteni a garanciát. A John Deere traktorok gyártója megtartja az eladott járművek szoftverének jogait, nehogy a vevők belekontárkodjanak a programba. Lassan bevett szokás, hogy a szervizeléshez elengedhetetlen információkhoz, vagy akár az alkatrészekhez is csak a szakszervizekben lehet hozzájutni. Ezzel egyrészt a szerviz-piaci érdekeltségeiket védik, másrészt azt remélik, hogy így nehezebb lesz termékeiket lemásolni illetve meghekkelni.
Mindennek következtében a meghibásodott gépeket egyre inkább lecseréljük javítás helyett, ami jelentősen növeli a környezetszennyezést. A megfelelő információk hiányában a felhasználók nem tudják saját igényeik szerint bütykölni a készülékeket, pedig ez jelentősen felgyorsíthatná az innovációt – figyelmeztet az Economist.
Az elégedetlenség egyre nő, és több olyan mozgalom is szerveződött, amely kötelezné a gyártókat készülékeik dokumentációjának kiadására, ami megkönnyítené a javíthatóságot. Az Amerikai Repair Association az autógyárakra vonatkozó 2012-ben elfogadott szabályozást alapul véve törvénybe foglalná, hogy a gyáraknak a független szervizek számára is biztosítaniuk kell az alkatrészellátást és a készülékek szereléséhez szükséges információt. Franciaország betiltotta a beépített avulást, és jelentős, a gyártó éves bevételének akár 5 százalékára rúgó büntetést is kiszabhat, ha szándékosan csökkentik a termékek élettartamát. (Az Európai Parlament is hasonló szabály elfogadásán dolgozik.) Az Economist szerint jobb- és baloldal egyaránt támogathatja ezeket a törekvéseket. Hiszen összhangban vannak a nagytőke elleni küzdelem baloldali ideáljával éppúgy, mint a magántulajdon fölötti jog konzervatív elképzelésével.
A baj csak az, hogy a törvényi szabályozástól sem várhatunk csodát. Az Economist ugyanis nem számol azzal, hogy a meghibásodások jelentős része szoftveres hibából fakad. Mint arra Jason Somers programozó az Atlantic magazinban megjelent terjedelmes esszéjében rávilágít, az okos készülékek szoftverei annyira bonyolultak, hogy egészében senki sem képes átlátni őket. Egy apróbb hiba is egész rendszereket béníthat meg, mint ahogyan 2014-ben történt, amikor Washington állam segélyhívó rendszere leállt egy programozási hiba miatt. Azóta már öt hasonló eset történt – szoftverhiba bénította meg a United Airlines irányítórendszerét, a New York-i tőzsdét, valamint a Wall Street Journal online kiadását is.
De talán mindennél ijesztőbb, hogy több esetben még utólag is rendkívül nehéz volt akár csak a szoftverhiba tényét megállapítani. A Therac-25 röntgensugár gép több embert megölt, mire hosszú évek után sikerült feltárni a szoftverhibát. A Toyota hibás gázadagolása esetében az amerikai közlekedési hatóság a NASA szakértőivel közösen vizsgálódott, ám a tíz hónapos kutatás után még azt sem tudták biztosan állítani, hogy valóban szoftveres hiba okozta a halálos baleseteket. Ezt csak az MIT egyik kutatójának újabb, 18 hónapos vizsgálata tárta föl a Toyota elleni kártérítési per során. Pedig a Toyota a vizsgálat rendelkezésére bocsátotta az autók részletes leírását. A technika olykor a világ legjobb szakértőin is kifog, hát még az egyszerű felhasználón.