„Járványok, éhínség, robot, röghöz kötés – a többség számára ezt jelentette az állam megalapítása” – olvassuk a tudományos publikációkra specializálódott Inference magazinban George Scialabba amerikai író kritikáját James Scott politológus-antropológusnak a modern államok kialakulását tárgyaló könyvéről.

Scott igazi csodabogárnak számít az akadémiai világban. Könyveiben leginkább a földművelés antropológiájával, a parasztok erkölcsi normarendszerével és politikai szerveződésével foglalkozik. Scott nem titkolja anarchista szimpátiáit: könyveiben előszeretettel tárgyalja a földművelésből élő és a le nem telepedett népcsoportok ellenállását az őket uralma alá vonni és megregulázni vágyó modern állammal szemben. A közkeletű narratívákkal barbárnak és primitívnek állítják be ezeket a közösségeket, Scott viszont azt mutatja meg, hogy kifinomult és szolidáris, ám a modern társadalom bürokratikus rendjével összeegyeztethetetlen norma- és szokásrendszer jellemzi őket. Amellett érvel, hogy a modern államszervezés célja az állam hatalmának kiterjesztése, és könnyen kizsákmányolható, röghöz kötött népesség létrehozása – természetesen a civilizáció és a haladás tetszetős mítoszába csomagolva. Scott azonban nem csak elméleti anarchista: amikor nem a Yale-en tanít, akkor Connecticut államban található birkafarmján gazdálkodik.

Új könyvében Scott korábbi kutatásait továbbgondolva a földművelés kialakulásának kezdetéig merészkedik vissza az időben. A sokáig bevett elképzelések szerint az állatok háziasítása és a mezőgazdasági termelés felgyorsította az emberi civilizáció fejlődését és a népesség növekedését. Újabb kutatások szerint azonban nagyjából négyezer év telt el a letelepedés és a modern államok megjelenése között. Scott arra a következtetésre jut, hogy ebben a négy évezredben jelentősen visszaesett az életminőség. A régészeti leletek tanúsága szerint a letelepedés nyomában járványok és éhínségek tizedelték a népességet. Ráadásul az állattenyésztés és a földművelés jóval munkaigényesebb volt, mint a vadászat és a gyűjtögetés, így a letelepedés után az emberek sokkal többet dolgoztak, mint korábban. Scott egyenesen a modern gyári futószalaghoz hasonlítja a monoton és fárasztó ókori agrármunkákat.

Ha ilyen szörnyű közvetlen következményekkel járt, akkor hogyan vált lassan egyeduralkodóvá a letelepedett életforma? Scott szerint az ok az államszervezés logikájában keresendő. A helyhez kötött népesség ugyanis könnyen elnyomható és kizsákmányolható volt. A letelepedett földműveseket adóztatni és dolgoztatni lehet. A városok körüli falak nem csak az ellenség távoltartását, hanem a jobbágyok röghöz kötését is szolgálták – emlékeztet Scott. A szolgasorba kényszerített földművesek kizsigerelése a későbbi évszázadok során megalapozta a fejlődést, legalábbis azokon a helyeken, ahol az éhínség, a járványok vagy egy rivális csoport nem irtotta ki a népességet.

„Azt a kérdést, hogy az állam megerősödése az emberségesebb és demokratikusabb ethosznak kedvezett-e, Scott nyitva hagyja” – zárja recenzióját Scialabba.