„Lehet, hogy jobban járna a világ, ha nem járna mindenki felsőoktatási intézménybe” – olvassuk az Atlantic magazinban. Az esszé szerzője Bryan Caplan közgazdász, akinek Vádirat az oktatás ellen, avagy miért pénz- és időpazarló az oktatási rendszer című könyve a napokban jelent meg.

Caplan tisztában van vele, hogy az egyetemi végzettség elleni vádirata nagy felhördülést vált ki. Elvégre – idézi a szerző a statisztikákat – ma a főiskolát végzettek átlagosan 73 százalékkal keresnek többet, mint a középfokú végzettségűek (a hetvenes években még csak 50 százalék volt a diplomások „prémiuma”).

Az egyén számára kétségtelen előnyökkel jár a diploma megszerzése. Még akkor is, ha az egyetem elvégzése nem feltétlenül jár nagyobb tudással. Caplan számos kutatást és statisztikát idéz, amelyek gyászos képet festenek az egyetemet végzettek ismereteiről és arról a képességükről, hogy az elméleti tudást a gyakorlatban is hasznosítsák. Az egyetemi oktatás színvonala a diákok száma növekedésének arányában romlik. Mint arról a Metazin is beszámolt, az amerikai főiskolások harmada küzd alapvető szövegértési vagy matematikai hiányosságokkal. Ma egy egyetemista átlagosan mindössze heti 27 órát tölt az iskolában és tanulással – ötven éve még heti 40-et. Sokak számára a felsőoktatás inkább a bulikról szól, mint a tanulásról.

Caplan mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az egyetemi végzettség nem az elsajátított tudás okán, hanem azért jelent verseny- és fizetéselőnyt, mert a diploma megszerzése bizonyítja az állhatatosságot, az elkötelezettséget és a fegyelmet. Aki képes öt évet eltölteni az iskolapadban, gyakran unalmas kérdések tanulmányozásával és fölösleges ismeretek elsajátításával, az minden bizonnyal jól irányítható és szorgalmas munkaerő lesz.

Mindebből azonban nem következik, hogy a racionális egyéni döntések kollektív szempontból is észszerűek – figyelmeztet a diplomások túltermelésének problémájára Caplan. „A társadalom egyre több diákot kényszerít a felsőoktatásba. Ennek hatására azonban a képességek nem javulnak, viszont fegyverkezési verseny alakul ki a bizonyítványvadászatban.” Az állam egyre többet költ a felsőoktatásra. Miközben statisztikák szerint minden a felsőoktatásban töltött év 8-11 százalékkal emeli az egyén fizetését, Cohen úgy számol, hogy a GDP mindössze 1-3 százalékkal nőne, ha mindenki egy évvel tovább tanulna. Vagyis a nemzetgazdaság szempontjából jóval kisebb a tanulás haszna, mint az egyén számára.

Ennek oka pedig az, hogy a felsőoktatási túltermelés miatt a diplomások olyan területeken is előnyben vannak, ahol az egyetemi végzettség nem teszi hatékonyabbá a munkavégzést. Caplan könyve kapcsán az Economist az amerikai munkaügyi statisztikákat idézi, amelyekből kiderül, hogy már a pincérek 16 százaléka is diplomás. A hetvenes években a diplomások fele dolgozott valóban felsőfokú végzettséget igénylő munkakörben, ma viszont mindössze harmada.