„Diktatúra felé haladunk” – írja a madridi liberális El Paísban Carlos Dada salvadori újságíró, akinek Faro (Világítótorony) című internetes lapja tavaly San Salvadorból a Costa Rica-i San Joséba helyezte át székhelyét. A hatóságok koholt vádakkal négy eljárást is indítottak a lap és Dada ellen, a kormánypárti média képtelen szexuális bűncselekményekkel vádolta meg, egy ízben drón repült be a szerkesztőség ablakán, és Dada úgy látta, hogy minduntalan követik az utcán.
Cikkét azzal indítja, hogy Nayib Bukele alkotmányellenesen választtatta újra elnökké magát januárban, az alkotmány ugyanis tiltja, hogy az elnök két egymást követő ciklusban is az ország élén álljon. Csakhogy az Alkotmánybíróság előzőleg úgy értelmezte az alaptörvényt, hogy ez esetben ennek mégsincs akadálya.
Salvador hányattatott legújabb kori történelmében katonai puccsok, tizenhét éves polgárháború és a bűnözéssel szemben tehetetlen kormányok követik egymást. A tízes években a gyilkossági arányszám messze a legmagasabb volt a világon. Százezer lakos közül hatvan lett gyilkosság áldozata évente. Amikor a libanoni származású Bukele 2019-ben megnyerte az elnökválasztást, már 36 áldozatot jelentettek százezer lakosonként, de ez is a legmagasabbak közé tartozott. Bukele azt ígérte, hogy letöri a korrupciót és a bűnbandák rémuralmát és egy év alatt felére esett vissza a gyilkossági ráta.
Dada szerint azért, mert Bukele megegyezett a bandákkal, hogy távozni engedi vezéreiket, akiknek kiadatását az Egyesült Államok követelte. És a gyilkosságok száma csökkenni kezdett. Az időközben mégiscsak az FBI kezére került salvadori gengszterek beismerték, hogy megállapodást kötöttek Bukele embereivel. A következő évben Bukele a javuló közbiztonságra hivatkozva kétharmados többséget szerzett a parlamenti választáson, és ekkor aztán tényleg nekiesett a bandáknak. 2022-ben rendkívüli állapotot hirdetett, a rendőrség korlátlan felhatalmazást kapott minden gyanús polgár letartóztatására, a bíróságon pedig nekik kellene igazolniuk ártatlanságukat. Nem szokott sikerülni, annál is kevésbé, mivel gyakran százas csoportok ellen zajlik a tárgyalás. Hiába, egyszerre tizezrek kerülnek börtönbe, és Félix Ulloa alelnök nyíltan bevallotta, hogy a bírák egyenként sohasem végeznének az ügyekkel. A kétharmad birtokában Bukele menesztette a Legfelsőbb Bíróságot, új bírákat nevezett ki, és ők aztán nem bánták, ha az alkotmánnyal dacolva ismét elnökkét választtatja magát. Közben már 7-re csökkent a gyilkossági arányszám, nem csoda hát, hogy az elnök ezúttal már a szavazatok 83 százalékát szerezte meg, illetve a hatvan parlamenti mandátum közül 58-at. Dada úgy fogalmaz, hogy a szavazók többsége lemondott jogairól, és egyetlen ember kezébe adott minden hatalmat, hogy életét biztonságban tudhassa.
A két év alatt letartóztatott 75 ezer embernek Dada szerint csak egyharmada állt kapcsolatban bűnbandákkal, a többiek javarészt kínvallatás hatására vallották magukat bűnösnek. Több száz fogoly már nincs az élők sorában.
Viszont a polgárnak nem kell a bűnbandák zsarolásától tartania, nem kell nekik védelmi pénzt fizetnie. Ami a korrupciót illeti, Dada azzal vádolja Bukelét, hogy emberei nem vetik meg a pénzt. Azt fejtegeti, hogy a törvénytelenségek és az új korrupció nyomán belátható időn belül diktatúra lesz Salvadorban.
A tekintélyelvű rendszerek – olvassuk – akkor fordulnak át diktatúrába, amikor a vezetők már nemcsak hatalmon akarnak maradni, hanem egyenesen félnek attól, hogy kiszorulnak a hatalomból, mert attól tartanak, hogy akkor nekik és családjuknak negatív következményekkel kell számolniuk. Dada, aki elismeri, hogy nem pártatlan, hiszen ellenfele a kormánynak, úgy látja, hogy Bukele rendszere már ebbe a második szakaszba ért, vagyis a diktatúra nincs már messze.