„Nő az elszegényedő rétegek aránya, és ezzel párhuzamosan egyre több düh halmozódik fel a társadalomban” – olvassuk a Corriere della Serában Mauro Magattitól.
Öt évvel ezelőtt jelent meg Luca Ricolfi tekintélyes szociológus nagysikerű könyve, amely már címében is úgy fogalmazott, hogy Olaszországban „úri tömegtársadalom” jött létre. A második világháború utáni évtizedekben tízmilliók emelkedtek ki a szegénységből, sőt, a nyomorból, és Olaszország a lakosság életszínvonalát tekintve is a legfejlettebb országok közé került. Az olasz termékek sok területen a világ élvonalában szerepeltek, az olasz sportolók, művészek, írók, filmrendezők a világ legjobbjai közé tartoztak. Ricolfi mégsem jóléti társadalomnak nevezte el az olaszt, hanem úri tömegtársadalomnak, mert úgy látta, hogy úri, vagyis személyi függésre épülő, járadékvadász vonásokat, nepotista kapcsolatrendszereket is hurcol magával. Magatti szerint ezek ma is tovább élnek. Jellemző példák rá a kapcsolati hálók révén kijárt állami támogatások, a gyakori adóelkerülés, a környezet elhanyagolása, az illegális és kizsákmányoló foglalkoztatás. Egyszóval az egyéni érdek érvényesítése a közérdek rovására.
A gyors gazdasági növekedés korában az ország elviselte ezt a többletterhet. A mai nehézségek közepette azonban ekkora túlsúllyal nemigen tud megbirkózni. Az államadósság a GDP 135 százalékát teszi ki, a munkajövedelmek harminc éve nem nőnek, a fogyasztás húsz éve stagnál (a különbséget eladósodásból finanszírozták a háztartások). A versenyképesség romlik. Az egészségügyben hatalmasak a területi egyenlőtlenségek. Április elején 14 neves kutató kondította meg a vészharangot: tízezer újszülöttből a közép-olaszországi Umbriában 11,5. a déli Calabriában 41,6 hal meg egyéves kora előtt. A születésszám rohamosan csökken, ám ennek ellenére 1400 gyermekorvos hiányzik a rendszerből. Az oktatási rendszer teljesítménye is romlik. Az OECD-országok közül Olaszországban a legmagasabb a funkcionális analfabéták aránya: a lakosság 28 százaléka nem boldogul a hétköznapi élethez szükséges szövegek megértésével és az alapvető számtani műveletekkel. Riasztó jel, hogy a fiatalok tömegesen vándorolnak külföldre. Délen egész megyék vesztenek el szinte egy teljes generációt.
Az úri tömegtársadalom nem képes fennmaradni, ha az ország lejtőre kerül – véli Magatti. Helyette éles osztály- és területi ellentétek keletkeznek. Szűkül a jólétben élők köre, és egyre növekvő rétegek kerülnek anyagi csapdahelyzetbe. Mindenekelőtt idősek, nők, alacsonyan képzett felnőttek és bevándorlók tömegei, elsősorban Délen. Magatti szerint ebből valószínűsíthető, hogy egyre halmozódni fog a düh a társadalomban, az pedig nyilvánvalóan veszélyezteti a demokrácia stabilitását.
Márpedig, ha az úri tömegtársadalom a mai körülmények között nem fenntartható, akkor határozott változásokra volna szükség. Magatti e változásokat a politikától várja: olyan politikát sürget, amely a kreatív, értékteremtő tevékenységeket támogatja, a járadékvadászatot viszont nem. Olaszországban a felnőtt lakosságnak csak kisebbsége aktív a munkaerőpiacon. Ebből az következik, hogy a kormányoknak, amelyek a többség szavazatára apellálnak, nem lesz könnyű teljesíteniük Magatti kívánságát.