Egy filozófiatanár megelégelte a piachívő reformlovagok pökhendiségét. Még hogy nincs szükség annyi bölcsészre? Ha sztrájkolnának, mindjárt kiderülne, hogy igenis van. 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung nem szokott sztrájkfelhívásokat közzétenni. Most azonban megtörték a hagyományt – egy olyan ügyben, amely kedves a régimódi lapnak.

„Az orvosok már hetek óta sztrájkolnak. De képzeljük csak el, mi lenne, ha a tiltakozó fehérköpenyesek helyett más tüntetőket látnánk a híradóban. Minden öltözködési előírásra fittyet hányó fiatalok csoportosulnak egy újságárus bódénál, egy tribünön, egy cég székháza előtt. Mindegyik könyvet tart a kezében, és meg is mutatják a kamerának, amikor a riporter megkérdezni: Miért vonultak utcára? Kant miatt, Az ítélőerő kritikája miatt! Horkheimer és Adorno miatt, A felvilágosodás dialektikája miatt! Simone de Beauvoir miatt, A másik nem miatt!  Nagyon időszerű lenne egy ilyen sztrájk a humán tudományok érdekében” – jelenti ki Mirjam Schaub, a berlini Freie Universität filozófiatanára.

Hiába csóválják a fejüket a szülők, rengeteg fiatal akar összehasonlító irodalomtudományt tanulni Berlinben, nem pedig gépészmérnökséget Aachenben. Ez nem kereslet?

Egy műszaki professzúra 267 000 euróval többe kerül az egyetemeknek, mint egy filozófiai, és mégis a bölcsészkari állásokat szüntetik meg. Mi ebben a gazdaságos?

A szabadpiac fundamentalistáinak persze erre is van válaszuk: Ami ilyen olcsó, az biztosan nem is ér semmit. De tényleg nem ér?

A szabadpiac doktrinér hívei szeretik úgy látni magukat, mint akik a tapasztalatból indulnak ki, miközben ellenfeleik elveken lovagolnak, és értékeket dédelgetnek. Pedig épp ők azok, akik nem törődnek a tényekkel. A szövetségi kormány és a tartományi kormányok tudományos tanácsadó testülete, a Wissenschaftsrat idén januárban ajánlást adott ki a bölcsészeti oktatás fejlesztéséről. Kimutatták, hogy egyre több német diák választ bölcsész szakot. S a bölcsészek 73 százaléka nyilatkozott úgy a diploma megszerzése után öt évvel, hogy „állandó és igényeit kielégítő állása van”.

Ha ez sem hat a piachívő reformlovagokra – vonja le a következtetést a filozófiatanár –, akkor a bölcsészeknek sztrájkot kell kezdeniük. „Egyik napról a másikra megbénulna a politika, elsötétülnének a színházak, bezárnának a szerkesztőségek. Miért elképzelhetetlen ez? Az orvosokhoz hasonlóan a bölcsészek is megemberelhetnék magukat. Vádaskodás és siránkozás helyett össze kellene fogniuk.”