Az arab világban egyre duzzadó iszlamista mozgalmakat nem szabad (nem is lehet) elfojtani. Ellenkezőleg, be kell vonni őket a politikai életbe. Ez a béke egyetlen lehetséges útja, még ha ettől nem lesz is az iszlamistákból demokrata.

„Amikor az arab országok legnagyobb fundamentalista mozgalmai be akarnak kapcsolódni a demokratikus politikába, automatikusan megtagadják az iszlám szent háború, a dzsihád elvét és az al-Kaida apokaliptikus stratégiáját. A dzsihádizmus bukása az iszlám politikai mozgalom reménykeltő átalakulását készíti elő, de a Nyugat vagy észre sem veszi a változást, vagy ha igen, akkor útját akarja állni” – írja a Project Syndicate honlapján Slomo Ben-Ami történész, volt izraeli külügyminiszter, aki ez utóbbi minőségében az eddigi legkedvezőbb ajánlatot tette a palesztinoknak 2001-ben.

A Közel-Keleten az iszlamisták előretörése miatt a kormányok visszatáncoltak reformkezdeményezéseiktől, s az amerikaiak sem sürgetik már a demokratizálást, mert kiderült, hogy nem a nyugatbarát liberális ellenzéket jutatná hatalomra, hanem az iszlám radikálisokat.

De Ben-Ami szerint önáltatás azt hinni, hogy a demokratizálás szellemét vissza lehet parancsolni a palackba. A folyamatot ugyanis nem az amerikaiak indították el, hanem az, hogy a legnagyobb iszlamista szervezetek Egyiptomban, Jordániában, Palesztinában, Tunéziában és Marokkóban egyaránt politikai szerepet vállalnak.

Mubarak egyiptomi elnök betiltotta a vallási alapon szerveződő pártokat, de az arab demokrácia ilyetén elfojtása csakis tovább bőszíti az arab tömegeket, amelyek érthetően képmutatónak fogják ítélni a Nyugat demokratikus szólamait.

Ben-Ami úgy látja, hogy őrültség a terror és az al-Kaida karjaiba taszítani a politizálódó iszlamista mozgalmakat. Helyesli viszont, hogy Buteflika algériai elnök nemzeti megbékélést ajánl a polgárháborút vívó iszlamistáknak, hogy a Fatah egységkormányt hozott létre a Hamásszal Palesztinában, s hogy Mohamed marokkói király hajlandó lesz az iszlamistákkal egyezkedni, ha megnyerik a júniusi választást.

„Nem az a kérdés, hogyan lehet megsemmisíteni az iszlamista mozgalmakat, hanem hogy miképp lehet politikai mozgásteret adni nekik annak érdekében, hogy a forradalom útjáról a reformok útjára térjenek át.”

A nyugati világban egyelőre egyedül Norvégia követi ezt a politikát. Az oslói kormány ugyanis nyomban felvette a diplomáciai kapcsolatot az új palesztin kormánnyal, amelynek miniszterelnökét a Hamász adja.