Tony Blair tévedett, amikor ragadozó vadállatoknak minősítette az újságírókat. Inkább hasonlítanak egy Norvégiában honos kis rágcsálóra, amelynek egyedei hosszú sorokban, bugyután követik az előttük járó bugyutákat.
„A médiának csakugyan sok hibája van. De nem igaz, hogy előre megfontolt gonosz szándékkal magyarázható a kormányfő rossz sajtója – írja Gal Beckerman a Columbia Journalism Review-ban.
Tony Blair brit miniszterelnök a távozása előtti utolsó nagyobb beszédében ragadozó vadállatokhoz hasonlította az újságírókat: rettegnek, úgymond, hogy lemaradnak valamiről, és ezért falkákban vadásznak a közéleti szereplőkre. „Izekre szaggatják az embert és jó hírét. És senki sem mer kimaradni.”
Beckerman szerint a sajtómunkások inkább a lemmingekre, ezekre a jóindulatú, ám ostoba kis rágcsálókra emlékeztetnek. A lemmingek azzal okoznak nagy pusztítást, hogy hosszú sorban vonulnak, és mindent szétrágnak, ami útjukba kerül. Az angol szlengben a csordaszellemet gondolkodás nélkül elfogadó emberekre ragasztják rá a ’lemming’ jelzőt. A kis lemming-újságírók pedig a Paris Hilton csúcsról ész nélkül, rohanva követik társaikat az Irakmegszállás szakadékba. Vagyis naiv módon elhiszik, hogy a szőke híresség dolgai fontosak, s ugyanígy azt is, hogy helyes bevonulni Irakba.
Érdekes módon akkor, amikor a sajtó inkább támogatta az iraki háborút, Tony Blairnek nem volt baja az újságírókkal. Közben kiderült, hogy a támadás előtt Irakban nem úgy álltak a dolgok, ahogy a kormányfő állította, és azóta sem úgy alakulnak, ahogyan remélte. A sajtó nem őt kezdte üldözni, hanem ezekre a tényekre reagált. Blair úgy érzi, ejtették, mint valami megunt szeretőt, ezért búcsúzóul még volt kedvese fejéhez vágja: „Vedd tudomásul, hogy soha nem is szerettelek.”
De érvelése ennél azért bonyolultabb. Szerinte az internet forgatta fel fenekestől a média világát. Ettől kell a nap huszonnégy órájában frissnek lenni, emiatt kell a médiának mindenáron versenyeznie a közönség figyelméért. Ezért fontosabb a sajtóban a pontosságnál az, hogy a hír nagyot szóljon. Valójában ez akkor is így volt, amikor csak két újság működött London városában. Nem volt elég, hogy igaza legyen az újságnak. Elsőnek is kellett lennie.
Azóta a helyzet annyit változott, hogy sokkal több a fórum. És a közszereplők csakugyan fotósok és tudósítók egész hadával állnak szemben. De az már nem igaz, hogy ezek vadállatok volnának. Sőt, nagyon is könnyű őket lépre csalni. (Egy elterjedt áltudományos mítosz szerint, ha egy lemming az óceán felé veszi az útját, akkor a többiek követik, és így tömeges öngyilkosságot követnek el.)
„Blair nézetével ellentétben a sajtó egy kicsit vadabb is lehetne. Törődhetne kevesebbet a frivol sztorikkal, és ragadozó módjára mehetne a maga szimata után, nem törődve azzal, mit szól hozzá akár a piac, akár a miniszterelnök.”