„Németország nyugati területein is előfordul, a keleti részeken viszont, a fiatalok körében rendkívül elterjedt az idegengyűlölet. Németország Nemzeti Demokratikus Pártjának (NPD) képviselői két volt NDK-tartomány parlamentjébe is bejutottak. A rasszista erőszak ezeken a vidékeken sokkal gyakoribb, mint Nyugaton. Az idegengyűlölet Nyugaton tabunak számít, és ezért nyilvánosan nem is vállalják, Keleten viszont általános a fiatalok körében" - olvassuk Christoph Seils cikkét a baloldali Tageszeitungban.

Augusztus közepén egy kis kelet-német városka, Mügeln falunapján egy ittas fiatalokból álló csoport megtámadott nyolc indiai férfit. „Takarodjanak az idegenek!", „Itt a nemzeti ellenállás az úr!" - ilyen és ehhez hasonló neonáci szlogeneket kiabáltak, majd rátörték az ajtót az indiaiakra, akik egy étteremben kerestek menedéket, és megverték őket. A brutális támadást népes tömeg figyelte, de senki sem lépett közbe.

Nagy felháborodást keltett Mügeln polgármesterének nyilatkozata is. Gotthard Deuse, a német Szabad Demokrata Párt politikusa úgy vélte, hogy a városban nincs szélsőjobboldali veszély, csak a média fújja fel a dolgot. Kizártnak mondta, hogy a támadásért a szélsőjobboldal a felelős, majd sokat sejtetően hozzátette: „Büszke vagyok, hogy német lehetek." (A német szabad demokraták elhatárolódtak Deuse kijelentéseitől.)

A Metazin is beszámolt róla, hogy a neonáci és xenofób eszmék egyre divatosabbak a volt NDK-tartományokban. Tavaly a mecklenburg-elő-pomerániai tartományi választásokon a magát röviden „a nemzetinek" nevező szélsőjobboldali NPD, a Németország Nemzeti Demokratikus Pártja több mint hét százalékot ért el. A párt vezetői és tagjai nem is nagyon tagadják, hogy neonáci eszméket vallanak.

A német szocdemek már régóta szeretnék elérni a szélsőjobboldali párt betiltását, és a mügelni eset után ismét elővették az ügyet. A kereszténydemokraták és a keresztényszocialisták viszont nem támogatják az NPD betiltását. Azzal érvelnek, hogy ezzel nem oldanák meg, csak a szőnyeg alá söpörnék a problémát.

Mi magyarázza a szélsőjobbos eszmék térnyerését? Miért sokkal népszerűbbek a neonácik Keleten, mint Nyugaton? Miért erősebb az idegengyűlölet a volt NDK területén, ahol sokkal kevesebb a bevándorló, mint a nyugati tartományokban?

Seils a szélsőjobboldali eszmék térnyerésének okait kutatva megállapítja, hogy a rendszerváltás és az újraegyesítés vesztesei elsősorban az eleve elmaradottabb, szegényebb és a munkanélküliségtől inkább sújtott keleti tartományokban élnek. Németország egyesítésével a civil társadalom ottani intézményeit is felszámolták, és az új, a nyugati demokráciákra jellemző civil társadalom még nem alakult ki. Az idegengyűlölet erősödéséhez az is hozzájárul, hogy a hajdani NDK-ban mindig rossz szemmel nézték a külföldieket, és az erőszak is a mindennapok része volt.

„Az NPD a vesztesek képviselőjeként lép fel, és azokat szólítja meg, akikhez a nyugati politikai elit szava már nem ér el. A munkanélküliek és a vesztesek félelmeinek ad hangot."

A neonáci csoportok elszigetelése önmagában nem elég, sőt a mártírszerep és az üldözöttség gyakran csak megerősíti a szélsőségesek iránti szimpátiát. A rasszizmus és az idegengyűlölet nem szűnik meg a sokszínűséget és a bevándorlók iránti toleranciát hirdető szimbolikus-rituális programoktól.

A helyzet azonban Steils szerint mégsem reménytelen. A neonáci eszméket azonban csak akkor lehet visszaszorítani, ha sikerül a vesztesek problémáit, a szegénységet és a munkanélküliséget orvosolni.

„Az elhatárolódás politikája helyett az elismerés politikájára van szükség. Nem az NPD-t, és kádereit, és nem is az embergyűlölő ideológiát kell elismerni. De ha le akarjuk győzni a szélsőjobboldali radikalizmust, és elejét akarjuk venni a keleti tartományokban elharapódzó erőszaknak, akkor tekintettel kell lennünk azoknak az embereknek a problémáira és félelmeire, akiknek az NPD a megerősödését köszönheti. Ezeket az embereket a saját nyelvükön kell megszólítani, és a problémáikra szociáldemokrata megoldást kell ajánlani."