Némelyik amerikai diplomás anyagilag szinte belerokkan az egyetemi költségekbe. Az egyetem befejezése után sokan hosszú évekig nyögik a diákhitelt. Egyre magasabbak a tandíjak, és az egyéb jogcímen beszedett díjak is sokasodnak.
„Az egyetem legfontosabb feladata a fiatalok felesleges szabadságának felszámolása a diákhitel segítségével. Egyetemünket ez a megfontolás vezette, amikor jelentősen megemeltük a tandíjat, lépést tartva a vezető felsőoktatási intézményekkel (például a George Washington Egyetemmel, ahol az éves tandíj közel 40 000 dollár). Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy mindenféle egyéb jogcímen is igyekszünk pénzt beszedni Öntől. A beiratkozásért, az órákon kívüli programokért, a számítógép-használatért külön kell fizetnie, és egy kisebb összeget kérünk egyéb, előre nem látható kiadásokra is. Örömmel tájékoztatjuk, hogy egyetemünk idén kísérleti jelleggel bevezeti a hóeltakarítási díjat, és azoknak, akik előadás közben szeretnének leülni, külön kell fizetniük a székért, továbbá a kollégiumban fizetőssé tesszük a mellékhelyiséget” – olvassuk a baloldali Nationben.
A fiktív egyetemi köszöntőlevél szerzője Barbara Ehrenreich baloldali aktivista és szociológus, aki feladta szépen induló természettudósi karrierjét, hogy egészen a társadalmi reform ügyének szentelhesse magát. Nagysikerű szociográfiái személyes tapasztalaton alapulnak. Beállt pincérnek, takarítónak, segédápolónak, hogy megtudja, „hogyan (nem) lehet megélni Amerikában” ilyen munkákból.
Az egyetemi évkezdet alkalmából írt szarkasztikus publicisztikájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a magas tandíjon kívül az egyetemek egyre nagyobb előszeretettel szednek mindenféle egyéb díjat is a diákoktól.
A Metazin is beszámolt róla, hogy a nyakló nélküli eladósodás miatt egyre több középosztálybeli család szegényedik el. Különösen a diákok vannak nehéz helyzetben. Egyetemi tanulmányaik finanszírozására az amerikai diákok átlagosan 20 000 dollár (4 millió forint) hitelt vesznek fel. Ennek egy részét tandíjfizetésre, a többit megélhetésre fordítják. A jól fizető állásokhoz szükséges diplomák megszerzése különösen drága. Egy jogászhallgató akár 100 000 dollár (20 millió forint) adósságot is felhalmoz, mire elvégzi az egyetemet.
A hitel visszafizetését az iskola befejezése után kezdik meg. A törlesztő részletek mindössze a havi fizetés néhány százalékát teszik ki, de így is óriási terhet jelentenek. Sok pályakezdő napról-napra él, és kénytelen bármilyen állást elfogadni. Charles Murray konzervatív politológus már azt is felvetette, hogy kevesebb diákot kellene felvenni az egyetemre.
„Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy egyetemünk nem vállal felelősséget azért, hogy a nálunk szerzett diplomával talál majd olyan munkát, ahol eleget kereshet a diákhitel visszafizetéséhez. Tájékoztatásul közöljük, hogy a három-négy éve végzett hallgatóink többsége ma is pincérként, iskolai pszichológusként vagy informatikusként dolgozik éhbérért, és berendezkedett az élethosszig tartó diákhitel-törlesztésre” – élcelődik Ehrenreich.
Az egyetem feladata, hogy felkészítsen az életre. Ehrenreich szerint minden bizonnyal ezt szolgálja a magas tandíj és az egyéb díjak: az eladósodást nem lehet eléggé korán elkezdeni. És, teszi hozzá, az egyetem a diákhitel felvételéért nem számol fel pluszköltséget. Még az idén.