A demokratikus fordulat után Kelet-Európában elsöprő fölényben voltak a nyugati piacgazdaság hívei. Ma a populizmus térnyerésének vagyunk tanúi. Csakhogy populizmus Nyugaton is van, és eddig az Európai Unió zökkenőmentesen meg tudta emészteni.

„A nacionalista populizmus transzeurópai jelenség. De a harmincas évek populizmusaitól eltérően nem tekinti magát a demokrácia alternatívájának, és nem akar kitörni az Európai Unió keretei közül” – írja az Eurozin oldalain Jacques Rupnik párizsi történész-politológus.

A szerző a kelet-európai viszonyok legjellemzőbb vonásának a két oldal merev szembenállását tekinti, és az a véleménye, hogy ez nyilvánvalóan a kommunizmus öröksége. Ennek jegyében a felek nem versenytársat, hanem megsemmisítendő ellenséget látnak egymásban. Az átmenet kezdetén, 1989-ben Rupnik úgy látta, hogy a választóvonal az egykori demokratikus ellenzék eurokonform gondolkodása, illetve a háború előtti premodern kelet-európai eszmék között húzódik. Ezek erőviszonyai döntik el, sikeres lesz-e a demokratikus átalakulás. Annak idején az volt a véleménye, hogy a háború előtti Csehszlovákia polgári demokráciája kevesebb ellenálló erővel töltötte fel a társadalmat a kommunizmussal szemben, mint a katolicizmus és a nacionalizmus lengyelországi elegye. Viszont az utóbbiról úgy hitte, hogy a demokráciának és a piacgazdaságnak is akadálya lehet.

Utóbb ezt a képet árnyalnia kellett. Mindenütt, így Lengyelországban is gyors piacosodás és demokratizálódás következett be. Most azonban, tizenöt évvel később azt látjuk, hogy Lengyelországban jobboldali, Szlovákiában baloldali populisták szélsőséges nacionalista pártokkal kormányoznak együtt. Rupnik közelebbről csak a lengyelországi helyzetet ábrázolja, és az ott tapasztaltakhoz keres analógiákat más országokban, így Bulgáriában, Csehországban és Magyarországon is.

A demokrácia és a piacgazdaság, valamint maga az Európai Unió is Kelet-Európa-szerte csalódást keltett, s ez okozza a sokféle populizmus térnyerését. A változások vesztesei elidegenedtek az elittől, és mivel a szocialista kormányok piac- és Európa-pártiak, jellemzően a jobboldalon tört elő a populizmus.

Rupnik igen rossz véleménnyel van a kelet-európai jobboldalról, de nem tartja veszélyesnek a demokráciára. Amikor a társadalmi igazságosság és a becsületesség jelszavával hatalomra kerülnek, a populisták hamarosan nekiállnak klientúrát építeni, és letesznek eredeti céljaikról.

Ráadásul a kelet-európai populisták nem demokráciaellenesek, hanem antiliberálisok. Ez az Európai Unió iránti bizalmatlanságban is megnyilvánul. Ilyesféle mozgalmakkal azonban Nyugat-Európában is találkoztunk már, kormányra is kerültek több helyütt, többféle változatban. Például Ausztriában, Olaszországban és Hollandiában. Jelenlétük mégsem okozott fennakadást az európai integrációban. Az Unió bebizonyította, hogy képes integrálni az ilyen jelenségeket. Igaz, ezt a képességét most Kelet-Európa újra próbára teszi.