A kortárs libertáriusok mindent elítélnek, ami nem az egyén önkéntes hozzájárulásán alapul. A szabadpiac mindenhatóságában hisznek. Csakhogy a szabadpiac fenntartásához elengedhetetlen a család. Márpedig szüleinket nem önkéntesen választjuk.
„Sokféle libertárius van, de azért nem csak a szabadpiac és a kapitalizmus iránti rokonszenv közös bennük. A libertárius álmot tömören a család, a múlt, a hagyomány, a biológiai szükségszerűség kötöttségeinek legyőzésével létrejövő szabadság filozófiájaként határozhatnánk meg” – írja Kay S. Hymowitz konzervatív publicista és filozófus a Wall Street Journal véleményrovatában.
A libertárius politikát elsősorban a gazdasággal kapcsolatos nézetekkel azonosítják. Az irányzat alapító atyáinak Ludwig von Mises és Friedrich Hayek közgazdászokat, a szabadpiaci kapitalizmus és a minimális állam elméleteinek kidolgozóit tekintik. Mises és Hayek gazdaságfilozófiájának középpontjában a tervgazdálkodás, a szocializmus és általában az állami újraelosztás kritikája állt.
A libertarizmus azonban nem csak közgazdaságtani alapvetés. Mises és Hayek azt is feltételezte, hogy a szabadpiac önszabályozó, spontán folyamataiba az újraelosztással beavatkozó állam a gazdasági szabadság után előbb-utóbb elkerülhetetlenül felszámol mindenféle szabadságot is, és kollektivizmusba torkollik. Hayek az Út a szolgasághoz című művében a totalitárius diktatúrákat – nem csak a kommunizmust, de a nácizmust is – az állami újraelosztás szükségszerű és logikus következményeként értelmezte. A gazdasági szabadságot a libertáriusok ezért mindenfajta egyéni szabadság előfeltételének tekintik. Azt remélik, hogy az emberek állami beavatkozás és kényszer nélkül is képesek együttműködésre.
A libertárius mozgalom Amerikában a legerősebb, de még ott sincs túl sok híve. És bár a Libertárius Párt alig negyedmillió tagot számlál, és a Republikánus Párt libertárius platformja sem túl erős, a második világháború után sok libertárius cél megvalósult a politikában. Elsősorban Ronald Reagan hajtott végre a libertáriusoknak tetsző reformokat: az adók és az állami újraelosztás jelentős csökkentését. Ami nem meglepő, hiszen Reagan elnök elsősorban Milton Friedman tavaly elhunyt libertárius közgadász javaslatait ültette át a gyakorlatba. A deregulációnak köszönhetően a gazdaság szárnyalt. A bőségnek köszönhetően pedig egyre több idő maradt önmegvalósításra és szórakozásra.
Ha ilyen sikeresek voltak a gyakorlatban, akkor miért nem népszerűbbek ma a libertárius eszmék? Hymowitz szerint azért, mert a kortárs libertáriusok egyre inkább a korlátlan egyéni szabadság jelszavát tűzik zászlajukra. A libertáriusok közül ma sokan a fegyverviselés, az abortusz, a kábítószer-használat és a melegházasság jogának hangos szószólói. Míg gazdasági kérdésekben a kisállam-párti republikánusokkal értenek egyet, az egyéni szabadságjogok tekintetében sokkal inkább a 60-as évek radikális baloldali eszméihez állnak közel.
A kortárs libertáriusok közül sokan még a családi kötelékeket is fölöslegesnek, sőt az egyéni szabadsággal ellentétesnek ítélik, hiszen szüleinket és rokonainkat nem magunk választjuk meg. Ayn Rand amerikai filozófus és író, a kortárs libertáriusok egyik ikonja az Atlas Shrugged című regényében a családot börtönként mutatta be. Murray Rothbard libertárius közgazdász, a Libertárius Párt aktív tagja szerint az egyéni szabadság eszményének az felelne meg, ha a szülőknek nem lenne kötelessége a gyerekeikkel foglalkozni, és a gyerekek bármikor otthagyhatnák a szülői házat, ha ehhez lenne kedvük.
Hymowitz szerint a modern libertáriusok paradox nézeteket képviselnek. „A totális szabadságot bálványozzák. A szabadpiac működéséhez azonban szükség van a család intézményére, amely viszont nem önkéntes választás eredménye.”
A libertáriusok feltételezik, hogy az emberek kényszer nélkül is betartják a törvényeket és képesek együttműködésre. Csakhogy ehhez fejlett erkölcsi érzékre és becsületre van szükség. „Társadalomtudományos kutatások tömkelege bizonyította, hogy ezek a képességek leginkább a hagyományos családokban fejlődnek ki.”
„Az ember nem úgy jön a világra, hogy elfogadja a magántulajdon szentségét. Nevelni kell, hogy eligazodjon a bőség társadalmának útvesztőjében. Ehhez pedig intenzív szocializációra, vagyis normális családra és színvonalas iskolára van szükség.”
A régi libertáriusok még tudták, hogy a piaci szabadság elképzelhetetlen a család intézménye nélkül – írja Hymowitz, a régimódi konzervatív. Mises és Hayek arra figyelmeztet, hogy a szocialisták azért akarják csökkenteni a család fontosságát, hogy az állam hatalmát még jobban kiterjeszthessék.