A szabásmintákat egyelőre nem védi a szerzői jog. A nagy divatházak méregdrága kollekcióit azon melegében lemásolják, és máris készülnek a más márkanéven megjelenő, olcsó kínai utánzatok. A másolással mégis a nagy márkák járnak jól.

„A nagy üzletházak saját termékükként dobják piacra a híres márkák utánzatait. Amint egy új kollekció megjelenik a kifutón, Kínában fényképek és rajzok alapján máris gyártani kezdik a filléres másolatokat” – írja James Surowiecki, a New Yorker kolumnistája.

A harmincas években a nagy amerikai divatcégek kamarát hoztak létre, hogy védjék az általuk tervezett ruhákat. A másolatokat áruló üzleteket bojkottálták, amíg a Legfelsőbb Bíróság trösztellenes érvekre hivatkozva meg nem szűntette a szervezetet. Most a kongresszus tárgyalja annak lehetőségét, hogy a szellemi termékekhez hasonlóan a szabásminták is szerzői jogi védettséget élvezzenek.

De vajon tényleg a jog erejével kell-e megvédeni a divatszakma vezető tervezőinek és cégeinek érdekeit? Surowiecki egy tavaly megjelent tanulmányra utal, amelyben két jogászprofesszor amellett érvel, hogy a hamisítás kifejezetten jót tesz a neves márkák gyártóinak.

Kal Raustiala és Christopher Sprigman jogászprofesszorok elismerik, hogy ha nem lennének más márkajelzéssel megjelenő olcsó másolatok, akkor a neves divatházak egy-egy kollekcióból talán többet adhatnának el. A divatban viszont egy kollekcióból nem lehet megélni. A legnagyobb kihívást éppen az jelenti, hogy a ruhatervezők rávegyék az embereket, hogy minden szezonban új kollekciót vegyenek. Ehhez azonban az egy évvel korábban méregdrágán beszerzett daraboknak valami miatt idejétmúltnak kell tűnniük. Márpedig, ha sokan viselnek ugyanolyan ruhát, mint mi, akkor elmegy a kedvünk a kedvenc ruhadarabunktól – még akkor is, ha mások olcsó utánzatot viselnek. Vagyis a másolatok elterjedése arra ösztökél, hogy jövőre ismét új ruhát vegyünk. Így még azok is meg fognak válni a régitől, akik az eredeti kollekciót vásárolták meg. Sőt, főleg ők, mert nekik több a pénzük.