A nyomtatott napilapokat egyre kevesebben olvassák. Mind többen a televízióból és az internetről értesülnek a hírekről. Csakhogy a tévéhíradók és internetes hírportálok egyelőre a nyomtatott sajtóban megjelent cikkekből élnek.

„Be kell vallanom, manapság közel sem töltök annyi időt újságolvasással, mint régen. És ezennel megfogadom, hogy ezen változtatni fogok. Ugyanis nemcsak a napilapok, de az újságírás jövője is azon múlik, hogy hányan olvasunk újságot. Mint újságírónak és állampolgárnak kötelességem lenne olvasni a napilapokat. Nem az interneten, hanem nyomtatásban” – olvassuk a Poynter Institute online lapjában.

Az, hogy egy átlagember nem olvas újságot, még nem lenne különösebben eget rengető beismerés. A cikk szerzője viszont nem más, mint Roy Peter Clark, a világhírű Poynter újságíró-iskola igazgatóhelyettese. És ő, csakúgy, mint mások, nem azért nem olvas kevesebb napilapot, mert a nyomtatott sajtó színvonala romlott az elmúlt években. Sőt, épp ellenkezőleg: az újságok beszámolói nívósabbak, mint valaha. Csakhogy a 24 órás hírcsatornák és az internet elterjedésével a hírekről már nem az újságokból értesülünk. Amikor a reggeli lapok a kezünkbe kerülnek, a tegnap híre már nem újdonság, hála az online hírportáloknak és a tévéhíradóknak.

De miért gondolja Clark, hogy a nyomtatott sajtó olvasása állampolgári kötelesség? Azért, mert ha senki sem olvas napilapot, ha mindenki a tévéből és az internetről értesül a hírekről, akkor az újságok csődbe mennek. Ugyanis a híradók és az internetes hírportálok elsősorban a hagyományos újságok beszámolóiból és tényfeltáró riportjaiból merítenek. Ha nincs nyomtatott lap, akkor a hírcsatornák és az elektronikus újságok sem tudják ellátni a közszolgálati tájékoztatás feladatait. Jürgen Habermas német szociológus nemrég azt javasolta, hogy a társadalmi nyilvánosság érdekében az állam támogassa a közszolgálati feladatokat ellátó, ám nem piacképes napilapokat.

Clark állami támogatás helyett inkább az alulról építkező kezdeményezések híve. „Olvassuk hát a nyomtatott lapokat. Vegyük őket kézbe, akár vigyük magunkkal a vécére is. A lényeg, hogy olvassuk.”

Legalábbis addig – teszi hozzá gyorsan Clark –, amíg az online kiadások és hírportálok reklámbevételei nem lesznek olyan nagyok, hogy fussa színvonalas, önálló elektronikus újságírásra.

Ha a mai tendenciák folytatódnak, akkor hamarosan eljön az idő, amikor az online kiadások is elég reklámbevételt hoznak. Lehet, hogy akkor a színvonalas újságírás érdekében majd a számítógépet kell becipelnünk a mellékhelyiségbe?