A francia szocialisták decemberben kiálltak az európai alkotmány mellett. Azóta meginogtak. Semprun az alapító atya, Léon Blum szellemét idézi meg. Szedjétek össze magatokat!

A francia szocialista párt vezetője, Francois Hollande decemberben megszégyenítette a szkeptikusokat. A párt történetében először, népszavazást rendezett a tagság körében. Az eredmény: a szavazók hatvan százaléka támogatta az európai alkotmányt.

Akkor úgy látszott, hogy ő lesz az, aki győzelemre viszi a baloldal ügyét a 2007-ben esedékes elnökválasztáson. Négy hónap telt el, s Hollande most a túlélésért, politikai jövőjéért küzd.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, a franciák többsége szembefordult az európai alkotmánnyal. A szocialisták is megzavarodtak.

Kiújultak a régi ellentétek és kételyek. Miért bukott meg olyan csúfosan a 2002-es elnökválasztás első fordulójában az akkori pártvezér, Lionel Jospin? Mi a baj a szocialistákkal? Túl mérsékeltek, vagy túl radikálisak?

Hollande a mérsékelt szárnyat képviseli. Az igen-kampányban együtt lép fel a jobboldal üdvöskéjével, Nicolas Sarkozyvel.

A radikális Henri Emmanuelli, bár utóbb visszaszívta, a kollaboránsokhoz hasonlította az igen híveit. 1940-re emlékeztetett, amikor a francia parlament teljhatalmat szavazott Pétain marsallnak.

Jorge Semprun egy másik, a szocialisták szívéhez közel álló történelmi példára hivatkozik. Léon Blum szellemét idézi meg.

Blum 1948-ban, az akkori radikálisok ellenében, a Marshall-segély elfogadása mellett érvelt: A szocialistáknak Európa ügyét a párt érdekei fölé kell helyezniük. A Marshall-segély európai ügy, mert az amerikai ajánlat nem az egyes országoknak szól, hanem európai szervezet létrehozását követeli.

"Ami azt jelenti - teszi hozzá Semprun -, hogy az európai alkotmány egyik első előmozdítója az Egyesült Államok volt, még ha ez meglepi vagy dühíti is a washingtoni neokonzervatívokat."