A komoly újságok piaca egyre zsugorodik, hiába igyekeznek színesíteni témaválasztékukat. Egy mindenből bátran viccet gyártó lap viszont megállíthatatlanul növeli olvasótáborát. Pedig írásai komoly dolgokról szólnak.

„Miért csak a papírméret és az ár csökkentésével próbálkoznak a bajban lévő újságok? Miért nem alkalmazzák a brutális őszinteség fegyverét, miért nem döfik át vele a különféle színezetű politikai és kulturális ortodoxiákat?” – kérdi a libertárius Reason magazinban Greg Beato, az Onion szatirikus hetilap sikerére hivatkozva.

Kilenc évvel ezelőtt egy kezdő egyetemista diáktársainak szánt lapja első számának első oldalán egy elszabadult szörny rémtetteiről számolt be. A címlapon ezen kívül csak hirdetéseket közölt. Az amerikai nagyvárosokban ingyen osztogatott Onion ma 710 000 példányban fogy, rádióállomásoknak szállított műsorbetétei milliós közönséghez jutnak el, megkezdődött a videóklipek gyártása is, és a szerkesztőségi létszám 130 főről még az idén 300-ra nő.

Eközben más nyomtatott lapok világszerte egyre nagyobb bajban vannak, elbocsátásokra kényszerülnek, és az online piac felé tájékozódnak. Igaz, az Onion is a világhálón a legsikeresebb: az online változatot 2 millióan olvassák.

Hogy mi a siker titka? Beato szerint a kendőzetlen nyíltság, a tiszteletlenség és a sértésre való hajlam. A szerző az utóbbi kettőt is pozitív tulajdonságnak tekinti. Ily módon tudott az Onion az aktualitásoknál maradni, miközben a többi lap fejvesztve nyit kertészeti és egyéb színes rovatokat, kényszeríti munkatársait megveszekedett bloggerekkel való online író-olvasó találkozókra, és kéri el az olvasók kedvenc sültkolbász-receptjét. A többiek utazási, étkezési és divatrovatot indítanak, mégis csökken a példányszámuk, az Onion viszont komolyan vette a jelszót, hogy az olvasás szórakoztat. Három év leforgása alatt hatvan százalékkal nőtt az eladott példányszám.

Amúgy az Onion népszerűsége nem csupán a humorral magyarázható, hanem azzal is, hogy tökéletesen becsületes kiadvány. Annak ellenére, hogy álhíreket közöl. Nem csak azért becsületes, mert nem rejti véka alá, hogy álhírekről van szó, hanem abban az értelemben is, hogy nem köntörfalaz, mint a hagyományos lapok, amelyek maguk nem mondanak semmit, hanem az „egyik ezt mondta, a másik azt mondta” mögé bújnak, nehogy megbántsanak valamilyen fontos személyiséget vagy hirdetőt.

Az Onion bezzeg mindenkinek nekimegy. „Krisztus két halott és hét sebesült áldozatot követelt az abortuszklinika elleni támadás során” – egy sértés a hívőknek. „A melegbüszkeség-felvonulás ötven évvel vetette vissza a melegek iránti rokonszenv ügyét” – egy döfés a haladó értelmiségnek. Aztán itt egy másik: „Állatvédők megmentettek egy nyulat – negyvenkilenc ember meghalt.”

Felháborodott olvasók tömegei fordulnak a hirdetőkhöz büntetést követelve, és számos nagyvállalat ki is vonta hirdetéseit az Onionból. Más hirdetőket viszont vonz az egyre növekvő olvasótábor. És a mérleg egyelőre pozitív.

Beato szerint kézenfekvő, hogy a többi lapnak is követnie kellene az Onion példáját. Csakhogy ez esetben honnan vennék a tréfás kedvű szerzők a kifigurázandó unalmas, komoly híreket? És honnan tudná az olvasó, hogy mi ebben a vicc?