Ha a nemzetközi jog lehetővé teszi az emberiség ellen elkövetett bűnök megakadályozása érdekében indított humanitárius intervenciót, akkor miért ne lehetne bizonyos környezetvédelmi bűnökért is jogos a katonai beavatkozás?
„Nem kellene a nemzetközi közösségnek a kihalófélben lévő fajokkal szemben elkövetett fajirtás miatt a humanitárius intervencióhoz hasonló szabályokat hozni? Elfogadható-e, hogy orvvadászok végeznek a hegyi gorillák utolsó egyedeivel?” – teszi fel a kérdést Robin Eckersley ausztrál politológus az Ethics and International Affairs folyóiratban.
A nemzetközi jog lehetővé teszi a humanitárius katasztrófa megakadályozása érdekében indított katonai akciót. Egyes környezetvédelmi katasztrófák azonban nem kevésbé sújtják az embereket, mint a népirtás. Eckersley a csernobili atomrobbanásra utal: ha előre sejteni lehetett volna, hogy küszöbön áll a katasztrófa, és azt csak katonai akcióval lehet megakadályozni, akkor vajon erkölcsi szempontból elfogadható lett volna az intervenció?
Hasonló kérdések vetődnek fel az olyan környezetpusztítással, amelynek következményei főleg más államok polgárait veszélyeztetik. A globális felmelegedés, amelyért a fejlett nyugati – elsősorban Amerika – és a fejlődő keleti országok – mindenekelőtt Kína – a felelősek, leginkább a szegény afrikai országokat veszélyeztetik, akik viszont alig szennyezik a környezetet. És mi a helyzet az olyan esetekben, amikor egy állam a szomszédos ország környezetét és állampolgárait veszélyezteti például egy bánya megnyitásával vagy atomerőmű építésével, vagy egy határfolyó szennyezésével? Nem lenne indokolt a preventív háború mintájára az ilyen esetekben is jogosnak tekinteni a katonai beavatkozást?
Eckersley továbbá azt is felveti, hogy esetleg lehetőség lenne ökológiai intervencióra az olyan esetekben is, amikor emberi életek nem forognak kockán, csak a biodiverzitás kerül veszélybe. Vajon akkor is indokolt lehet a katonai akció, ha egy állam az esőerdők irtását, vagy egy kihalófélben lévő faj pusztítását nem tudja megakadályozni? Különösen az emberszabású majmok kapcsán vetődik fel a kérdés, hiszen egyre több nemzetközi állatvédő szeretné, hogy bizonyos alapvető jogok a majmokat is megillessék. Ha az emberszabásúakra is vonatkoznak bizonyos emberi jogok, akkor őket is meg kell védeni a népirtástól.
Erkölcsi szempontból indokoltnak tűnik az ökológiai intervenció jogának elismerése. A baj csak az, hogy számos nem kívánatos mellékhatással járna – ismeri el Eckersley.
Az ugyanis nem túl valószínű, hogy a klímaváltozás káros hatásaitól leginkább szenvedő szegény országok élni tudnának a joggal, és katonai akciót indíthatnának Amerika vagy Kína ellen. Az viszont már annál inkább elképzelhető, hogy ha a nemzetközi jog lehetőséget adna rá, akkor az erős és fejlett államoknak eggyel több indokuk lenne, hogy gazdasági és politikai céljaikat fegyverekkel érvényesítsék.
Ha nem csak a tömegpusztító fegyverek miatti fenyegetésre vagy népirtásra hivatkozva lehetne megelőző csapást mérni egy országra – utal Eckersley az iraki megszállásra – akkor könnyen lehet, hogy az ökológiai intervenció jogának elismerése csak újabb háborúk kirobbanásához vezetne. És az is elképzelhető, hogy a hegyi gorillák megmentése közben több ember halna meg, mint ahány gorillát megmentenek.