A franciák többsége nem támogatja a sztrájkolókat. Sarkozy elnök ugyanis választási kampányában előre megmondta, milyen reformokra készül. Tartja a szavát. És lehet, hogy a minden reformot ellenző szélsőbaloldal profitál majd a tiltakozásból.

„Sarkozy elnök és pártja nemhogy nem titkolta el szándékait a választók elől, hanem egyenesen a kormányprogram egyik jelképes elemévé emelte a tervezett változásokat. Azok a választók tehát, akik azóta nem gondolták meg magukat, többségükben támogatják, hogy az állami alkalmazottak ugyanolyan hosszú ideig fizessenek nyugdíjjárulékot, mint a magánszféra alkalmazottai” – ismeri el szerkesztőségi vezércikkében a különben nem éppen elnökpárti Le Monde.

A tekintélyes párizsi lap a mai konfliktusoktól elsősorban az újságírókat félti. A tiltakozók, mindenek előtt a radikális egyetemisták ugyanis a sajtót teszik felelőssé azért, hogy a társadalom többsége nem támogatja mozgalmukat. Mert csakugyan nem támogatja. A lap emlékeztet rá, hogy Alain Juppé konzervatív kormánya tizenkét évvel ezelőtt megpróbálkozott hasonló reformokkal, de az akkori sztrájkmozgalom megakadályozta ebben, ugyanis akkor a tiltakozók maguk mögött tudhatták a társadalom többségét, pedig a sztrájkok ugyanúgy sújtották a lakosságot, mint ma.

Alain-Gérard Slama, a konzervatív Le Figaro kommentátora ennek ellenére veszélyesnek látja a mostani tiltakozó megmozdulásokat. Attól tart ugyanis, hogy a szélsőbaloldal megerősödését eredményezhetik, s ez hosszabb távon kudarcra ítélheti a mérsékelt reformokat.

Tizenkét évvel ezelőtt a szocialista párt a tiltakozás élére állt, most azonban hallgat. Szembe éppen nem száll a mozgalommal, de tudomásul veszi, hogy a nyugdíjkedvezmények rendszerét meg kell nyirbálni. 2007 tavaszának választásain a szélsőségek elvéreztek, és olyan váltógazdaság képe bontakozott ki, amelyben a centrista baloldal és a mérsékelt jobboldal erői egymásnak adhatják a stafétabotot.

De ha a szétforgácsolt szélsőbaloldal szavazatait összeadjuk, 11%-os eredményt kapunk. És a radikális vezetők a mostani tiltakozó hullám hátán a tőke elleni harc jelszavával egyesíteni szeretnék a különféle kommunista és antiglobalizációs mozgalmakat. Céljuk, hogy 15% körüli eredményt érjenek el, körülbelül annyit, amennyi a szélsőjobboldali Le Pennek jutott fénykorában.

Slama szerint ez nem irreális célkitűzés. És ha sikerülne, akkor a szocialista párt e radikálisok szavazatai nélkül sohasem győzhetne, megnyerésük érdekében pedig kénytelen lenne ismét eltávolodni a modernizáció politikájától.