A világ dolgaiban eligazító iszlám vallási útmutatás túlságosan komoly dolog, semhogy műkedvelőkre lehetne bízni. Ideje volna szabályokhoz, feltételekhez kötni a fatvák kibocsátását.

„Ki bocsáthat ki fatvát? Mi a teendő, ha az egyes vallási rendeletek ellentmondanak egymásnak? Az efféle kérdések azért vetődnek fel egyre gyakrabban, mert mind több ember veszi magának a bátorságot, hogy műholdas tévéadásokban és a média egyéb fórumain fatvákat bocsásson ki, éspedig anélkül, hogy az ehhez szükséges tudásnak birtokában volna” – írja Abdel-Vahab El Messziri egyetemi tanár a kairói Al-Ahramban.

Mint a Metazinban is több ízben olvasható volt, mindenki, aki vezető egyházi személyiségnek tekinti magát, jogosult a Korán szemszögéből értelmezni a világ jelenségeit, és a hívőkre nézve kötelező útmutatásokat kibocsátani. Régen, amikor egy-egy fatva híre nemigen terjedt túl a kibocsátó egyházi személyiség által vezetett közösség határain, ez volt a természetes megoldás. A mufti számított a legműveltebb és a legtájékozottabb embernek, természetes volt, hogy ő értelmezte a Koránt a közösség tagjai számára. Az internet és a műholdas televíziók korában viszont sokan gondolják úgy, hogy a fatvák ügye szabályozásért kiált.

El Messziri professzor arra hivatkozik, hogy az emberi tudás mennyisége ma már nem évezredenként kétszereződik meg, mint régen, hanem ötévente. Amerikában (ahol El Messziri egyetemi tanulmányait végezte angol irodalomból) száz éve még alig néhányszáz műből állt egy-egy egyetemi könyvtár, ma viszont több millióból. Az internetes adatbázisokról nem is szólva. Nincs tehát ember, aki ezt a tudást egy személyben át tudná tekinteni.

El Messziri körültekintő eljárást javasol azoknak, akik fatvát kívánnak alkotni. Először is ne szorítkozzanak a Korán egy-egy versének szó szerinti értelmezésére, hanem vizsgálják meg, hogyan illeszkednek az idézett sorok a Korán egészébe, valamint a „maga egységében vett összefüggő szunnita hitvallásba”.

Másodszor is az ítélkező kérje ki az ügyben illetékes szaktekintélyek véleményét. Ha például az uzsora dolgában készül ítélkezni, forduljon közgazdászokhoz, és elemeztesse velük, mit jelent és hogyan működik a modern gazdaságban a hitel, a kamat, a betét, az infláció és a részvénypiac.

Harmadsorban pedig az ítéletet kövesse részletes és tudományos alaposságú indoklás. Ez terjedjen ki a témáról korábban kibocsátott fatvák ismertetésére, osztályozására és elemzésére, valamint annak magyarázatára is, hogy a szerző melyikkel ért egyet, melyikkel nem, és miért. Az ilyen fatváról már joggal gondolhatjuk, hogy az egyes hívő és a hívő közösség épülésére szolgál. Végtére is nem várható el a racionálisan gondolkodó modern embertől, hogy olyan fatvának engedelmeskedjék, amelynek megalapozottságát nem tudja megítélni.

Ha egyszer a közönséges természettudományos kérdéseket csak ilyen eljárások alapján lehet eldönteni, akkor nem lehet jogos ennél felületesebb eljárás éppen muzulmánok számára oly döntő jelentőségű dolgokban, mint amilyenek a fatvák.

„Csakis így szabadíthatjuk ki a fatvát a muftit fizető hatalom markából, a személyes előítéletek, a helyezkedés, a tudatlanság és a fanatizmus fogságából.”