Kadhafi líbiai elnök a jelek szerint bekerült a szalonképes diktátorok népes táborába, hiszen hosszú, hivatalos látogatáson fogadták Párizsban. Igaz, az ellenzék tiltakozott, de ebben is volt némi képmutatás.

„Mit értünk szalonképes diktátoron? Az olyan embert, aki kész elvonulni a nagyhatalmak caudiumi szégyenigája alatt, lemond az utóbbiak veszélyeztetéséről, és dühét kizárólag önnön népén tölti ki” – írja Denis Seiffert a párizsi Politis hasábjain.

Nem vitás, hogy Kadhafi már megjelenését tekintve is hátrányban van más kollégáival szemben. Ugyanis messziről lerí róla, hogy diktátor. Hát még, amikor felölti fehér díszöltözékét, és hozzá fekete szemüveget vesz! Ilyenkor zajos jókedvre deríti azokat, akik biztonságos távolból figyelik áldásos működését, ámde megfagyasztja a vért az olyan emberek ereiben, akiket bármikor bebörtönöztethet és megkínoztathat, ha egyetlen szóval többet találnak mondani a kelleténél.

Mindjárt megnyugtatóbb látvány a halálbüntetés világbajnokának számító nyakkendős, mosolygós kínai államelnök, vagy a csecsenek hóhérának is nevezett, komoly fellépésű orosz vezető. Az utóbbiak, sok-sok más társukkal egyetemben, mégsem csupán külső megjelenésükkel vívták ki a nyugati szalonok látogatásának jogát.

Kadhafi évtizedeken át veszélyeztette ugyanis a Nyugat érdekeit. Támogatta a nyugatellenes fegyvereseket, és titkosszolgálata útján maga is elkövetett terrormerényletet ártatlan polgári lakosokkal szemben. A bolgár ápolónők és a nyolc éven át velük együtt ártatlanul meghurcolt palesztin orvos halálos ítélete is elképesztő gaztettnek számított Nyugaton.

A tunéziai Ben Ali, vagy a kongói Sassou Nguesso persze semmivel sem nagyobb demokrata Kadhafinál, de a Nyugat érzékenységét tiszteletben tartja. Újabban Kadhafi is ezt az utat választotta. Hajlandó volt kárpótolni a felrobbantott amerikai utasszállító gép áldozatainak családját, továbbá kiszolgáltatta a merénylet két végrehajtóját. Végül hazaengedte a bolgár ápolónőket.

És ezzel megindult a szalonképesség útján. De még épp csak az első lépést tette meg – ezzel magyarázható a látogatása elleni nagy párizsi tiltakozás. Nem vitás, ha elfogadjuk, hogy francia közbenjárásra hazaengedték Líbiából a bolgár ápolónőket, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a diktátor valamiféle jelképes jutalomban részesül. De ahhoz már jókora adag cinizmus kell, hogy egy füst alatt sokmilliárd eurós üzletről is szó essék: Franciaország, atomreaktortól mindenféle fegyverekig és repülőgépekig ezerféle árucikket szállít majd Líbiának.

Csak hát az a sok ellenzéki és egy-két kormánypárti politikus sem kevésbé cinikus, aki tiltakozik Kadhafi párizsi látogatása ellen. Mert meg sem szólalnak, amikor az emberi jogok más lábbal tiprói vonulnak végig a párizsi bársonyszőnyegeken.