A karácsony, a kereszténység legnagyobb ünnepe, ma a fogyasztói kultúra szaturnáliája. Egy ateista performanszművész megalapította a Ne Vásárolj egyházat, és prédikációkban ostorozza Mikiegeret, az Antikrisztust. Hívő keresztények is támogatják a mozgalmat.

„Bill Talen, ismertebb nevén Billy tiszteletes kedvenc foglalatossága, hogy bolondot csinál magából. Boldogan vonaglik vallásos extázisban, és ha kell, kiátkozza a pénztárgépeket” – írja Emily Wilson az Alternet magazinban.

Talen protestáns családban nőtt fel, de kamaszkorában elment otthonról, és a keresztény hitet nem vitte magával, a puritán eszméket viszont nem hagyta maga mögött. Tíz éve költözött New Yorkba, és megdöbbentette, hogy kizárólag a vásárlásról szól minden. Elhatározta, hogy megpróbál szembeszállni a fogyasztói társadalom mentalitásával. Reverendát öltött, hogy jobban felkeltse az emberek figyelmét, és bement a Times Square-en egy Disney-üzletbe. A világvégéről kezdett prédikálni: arról, hogy a fogyasztói társadalom rohan a végítélet felé. Mikiegeret az Antikrisztussal azonosította. És közben a fogyasztás kultuszát ostorozó átköltött keresztény énekeket dalolt. Eleinte a Disney-üzletekben tartotta sajátos performanszait, aztán a Starbucks kávéházakba is betért, amíg ezekből a bíróság ki nem tiltotta. Összesen több mint negyvenszer vették őrizetbe.

A performansz eleinte paródiának indult. Sokan azonban komolyan vették, és csatlakoztak Billy tiszteletes fogyasztói kultúra ellenes mozgalmához, és megalakították a Ne Vásárolj egyházat. Egy kis New York-i templomban rendszeres „istentiszteletet” tartanak. A tiszteletes és követői országjárásáról készült Mit venne Jézus című dokumentumfilmet november közepén mutatták be az amerikai mozikban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a karácsony megünneplése nem ősi hagyomány Amerikában. Az első puritán telepesek megvetették a karácsonyt. A Bibliában nem szereplő december 25-i ünnepet a pogány rómaiak téli szaturnáliájának tekintették. A protestáns felekezetek egészen a húszas évekig azért ellenezték a karácsony megünneplését, mert féltek, hogy az „ivás és káromkodás” ünnepe lesz belőle. A húszas évektől fogva pedig az ünnep elüzletiesedésétől tartottak. A metodisták azon keseregtek, hogy a karácsony pénzközpontú ünneppé vált, s még 1953-ban sem nem nézték jó szemmel, hogy keresztény szimbólumokkal díszítik fel a bevásárlóközpontokat.

Még hívők is támogatják a nem vallásos, önjelölt tiszteletes mozgalmát, abban bízva, hogy segíthet a hagyományos keresztény értékek visszaállításában, és az azokkal ellentétes kommersz karácsony visszaszorításában. Egy tekintélyes teológus, Walter Brueggemann nemrég így írt: „Kétség sem férhet hozzá, hogy Billy tiszteletes profetikus figura. Egyszerre örököse az ószövetségi prófétáknak és az amerikai történelem profetikus alakjainak, akik visszavezették országunkat alapvető értékeikhez.”

A dolog egyetlen apró szépséghibája, hogy Billy tiszteletes is márkás árut vesz, miközben antikonzumerizmust prédikál. Nem csak a keresztény dogmákat, de saját egyházát sem veszi komolyan. 

A New York-i Village Voice magazin egyik publicistája nemrég elkísérte a vásárolgató tiszteletest, aki téli ruhatárát akarta felfrissíteni. Először egy használtruha-boltba tértek be, de itt semmi használhatót nem találtak. Aztán egy elegáns üzletben a fogyasztói társadalom kíméletlen ostorozója nem tudott ellenállni az akciós divatcikkeknek: egy Barneys pólónak, egy Boss pulóvernek és egy Versace pantallónak.

„Egyszerűen nem bírom abbahagyni a shoppingolást – fakadt ki a tiszteletes. – Még jó, hogy ebben a boltban nem árulják a rólam készült dokumentumfilmet.”