A neves vallásellenes biológus helyteleníti, hogy a társadalom – rosszul értelmezett tapintatból – már-már kiiktatná a nyilvánosságból a karácsonyt. Ő mindenesetre inkább Newton születésnapját ünnepelné december 25-én.

„Minden magamfajta kisfiú Karácsony után epedezett, mihelyt a születésnapja elmúlt, és csak sajnálni tudtuk szegény Jézust, amiért születésnapja éppen karácsonyra esett” – emlékezik vissza a New Statesman hasábjain Richard Dawkins arra a boldog időre, amikor még hitt Krisztusban.

Azóta nemhogy nem hisz, hanem egyenesen vezéralakja a hit elleni mozgalomnak: őt tekintik az Új Ateisták „egyház” egyik apostolának. Most éppenséggel azért ragadott számítógépet, hogy a karácsony – de csakis, mint kulturális hagyomány – védelmére keljen. És hogy szó ne érje a ház elejét, mindenekelőtt gúnyt űz a Bibliából.

Játszótársaival együtt – írja Dawkins –, ő sem kérdezte meg hittantanárától, mi szüksége volt Istennek erre a kacifántos történetre csak azért, hogy beteljesítsen egy próféciát. Mi szüksége volt továbbá arra, hogy önnön fiát keserves kínok között megfeszíttesse, büntetésül mindazon vétkekért, amelyeket az ember majdan elkövet? Vagy amit egy „soha nem is létezett ember”, Ádám követett el? És ha egyszer kész megbocsátani bűneinket, miért nem bocsátja meg minden fakszni nélkül? Miért kell ehhez önmagát bűnbakká tennie? Nem kérdeztük meg mindezt, de hiszen a vallásban az a lényeg, hogy nem kérdezünk felőle – jelenti ki Dawkins, majd gúnyolódik még egy sort az evangéliumok történeti forrásértékén, valamint Márián és Jézus anyjának katolikus kultuszán, mielőtt rátérne voltaképpeni témájára, a karácsony modern kultuszára.

Viszolyogva állapítja meg, hogy az angolszász világban már nem mernek hivatalosan karácsonyról beszélni, nehogy megsértsék a más vallásúakat. Az Egyesült Államokban ma már tilos nyilvános helyen jászolt állítani, nehogy rossz néven vegyék a más hitűek, de persze – állapítja meg fájdalommal Dawkins – az ateistákra senki sincs tekintettel.

Szuperökumenikus ünnepről beszélnek, és ebbe belesuszterolják a zsidók hanukáját, a muszlimok ramadánját és az afroamerikaiaknak utólag kitalált kwanzaát. Ma már kellemes ünnepi idényt kívánnak egymásnak az emberek, és ünnepi ajándékkal lepik meg egymást, miközben az ünnepfa körül ünnepi éneket zengenek. „Ünnepapó” még nincs – gúnyolódik Dawkins, aki sokat tud, de azt nem, hogy Magyarországon van télapó.

„Akár szerencsénkre, akár pechünkre, keresztény kultúrában élünk, és azok a gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy nem ismerkednek meg a bibliai történetekkel, hátrányos helyzetűek lesznek, nem értik majd az irodalmi célzásokat, egyszóval hiányt szenvednek. Én aztán igazán nem vagyok nagy híve a kereszténységnek, de inkább kívánok boldog karácsonyt, mint kellemes ünnepeket.”

Végül mégsem kíván boldog karácsonyt, mert talált egy harmadik megoldást. December 25-e ugyanis nemcsak Jézus – Dawkins által erősen vitatott – születésnapja, hanem Isaac Newtoné is. „Boldog Newton-napot tehát!” – zárja írását a biológus, és bizonyára nem jut eszébe, hogy a nagy fizikus maga is buzgó hívő volt. Talán azért, mert – Dawkinsszal szöges ellentétben – nem szó szerint értelmezte a Bibliát, hanem azt gondolta róla, hogy az ókori ember a korabeli tudás korlátainak megfelelően írta le a kinyilatkoztatás tartalmát.

A Metazin szerkesztősége boldog karácsonyt és kellemes Newton-napot kíván minden kedves olvasónak.