„Máskor ennél sokkal kevesebbre is hajmeresztő vádaskodás volt a válasz. Netán beköszöntött a politizálás új korszaka? Csak nem kell sebesre tapsolnunk tenyerünket, amiért végre nálunk is meghonosodott az oly sokat emlegetett angolszász stílus?” – kérdi kétkedve Federico Geremicca, az ismert baloldali újságíró a La Stampában.
A l’Espresso című hetilap nyilvánosságra hozott egy ügyészségi telefonlehallgatási jegyzőkönyvet, amely arról tanúskodik, hogy Berlusconi volt miniszterelnök, a jobboldal vezére két színésznőt ajánl be az állami televízióhoz. Beszélgetőpartnere, Agostino Saccà a jobboldali kormány idején az állami rádió és televízió vezérigazgatója volt, most a tévéfilmeket gyártó alegység igazgatója. Elnöknek szólítja és magázza a volt kormányfőt, amaz keresztnevén szólítja és tegezi őt. Berlusconi, nehogy személyesen gyanúba keveredjék, politikai okokkal magyarázza az egyik ajánlást: többséget akar szerezni, úgymond, a szenátusban (vagyis át akar állítani egy baloldali szenátort, és az illetőre ezek szerint jó hatással volna, ha az említett hölgy Berlusconi jóvoltából filmszerepet kapna).
Amikor a szöveg nyilvánosságra került, a volt miniszterelnök kijelentette, hogy ezek szerint Itália már nem szabad ország. Demokráciákban ugyanis nem szokás lehallgatott ellenzéki politikusok beszélgetéseit megszellőztetni. Egyébiránt pedig ő csupán igazságtalanul mellőzött művészekért emelt szót, minthogy „az állami televízióban senki sem kaphat munkát, aki nem prostituálódik, vagy nem baloldali”.
A La Stampa cikkíróját felháborítja, hogy a baloldal vezetői és a miniszterelnöki hivatal nem utasították vissza ezt a vádat. Nem ad hitelt annak a spekulációnak, amely szerint a telefonlehallgatással politikai nyomást akartak volna gyakorolni Berlusconira, és ezért is kínos nekik, hogy a felvétel nyilvánosságra került. A RAI baloldali vezetése azonnal fegyelmit indított Saccà ellen szervilis magatartása miatt. De a baloldali politikusok csakugyan csupán a titkos ügyészségi anyag kiszivárogtatását nevezték felháborítónak.
Geremicca ezt arra vezeti vissza, hogy most éppen sürgősen meg akarnak egyezni Berlusconival a halaszthatatlan választójogi reformról. Nagyjából egyet is értenek abban, hogy mielőtt még népszavazás törölné el a mostani választási rendszert, a parlament maga vezessen be újat. És abban is, hogy a mai többségi rendszer helyét arányos szisztéma vegye át, amely azonban 4-5 százalékos bejutási küszöbbel kiszűrné a parlamentből a minipártokat. Ezt a tervet veszélyeztethetné, ha most meggyengítenék Berlusconit, akinek már van riválisa a maga táborában.
Geremicca szerint azonban az elvek fontosabbak a taktikai érdekeknél, ezért a baloldal hallgatása éppoly elfogadhatatlan, mint Berlusconi beszéde. Már csak az a kérdés, melyik aggályosabb: a hallgatás, vagy a lehallgatás.