A pápaválasztás merev szabályai a világi politika befolyásának kizárását szolgálják. De vajon tényleg nincs szerepe a politikának a katolikus egyház fejének megválasztásában?

Nincs még egy választási rendszer, amely akár csak hasonlóan hosszú történetre tekintene vissza, mint a bíborosi konklávé.

A History News Network címe nem véletlenül utal a CNN-re (Cable News Network): a webmagazin a médiát segíti a történelem megismerésében. Az új konklávé előestéjén Frederic J. Baumgartner, a Zárt ajtók mögött: A pápaválasztások története című monográfia szerzője foglalta össze a HNN-en, amit tudni érdemes az esemény hátteréről.

Kezdetben Róma püspökének megválasztása az egész keresztény közösség ügye volt. Ám ez, különösen azután, hogy a császár felvette a keresztséget, a gyakorlatban azt jelentette, hogy a római arisztokráciának és főként a császárnak volt döntő szava.

A pápaválasztás módjának későbbi történetét az a törekvés határozza meg, hogy korlátozzák az egyházon kívüli tényezők befolyását.

A XI. században, II. Miklós alatt vált a bíborosok testületének kizárólagos jogává a pápa megválasztása. Ekkor azonban még nem zárt ülésen és nem titkos szavazással döntöttek.

Az ülések titkosságának és a szavazás rendjének szabályai évszázadokon keresztül finomodtak. A világi hatalmak egyre kevésbé tudtak közvetlenül beavatkozni. Ami természetesen nem zárta ki a bíborosok politikai befolyásolását.

Sokszor nyílt beavatkozásra is sor került. Néhány katolikus uralkodónak, köztük az osztrák császárnak egészen a XX. század elejéig joga volt vétót emelni a neki nem tetsző jelöltek ellen.

Ferenc József 1903-ban kirekesztette a versengésből a franciapárti Rampolla bíborost. Ez közrejátszott Sarto kardinális, a későbbi X. Piusz megválasztásában. Ami az új pápát nem akadályozta meg abban, hogy véget vessen a nyílt beavatkozás rendszerének. Kiközösítés terhe mellett megtiltotta a fejedelmi vétót.

A titkosság szabályai is évszázadokon keresztül formálódtak. A döntő fordulat a XVII. században, XV. Gergely pápa alatt következett be. Megszigorították a konklávé elzártságát, s bevezették a titkos szavazást.

Egészen a XX. század elejéig azonban bőségesen kapott információt a sajtó a Sixtus-kápolnában történtekről. Különösen X. Piusz megválasztásáról került ki sok szaftos részlet, amit bőségesen tárgyaltak a lapok.

Az új pápa ebben az ügyben is hasonló erélyt mutatott, mint a fejedelmi vétó kérdésében. Kiközösítésre számíthat az, aki pápai engedély nélkül bármit kikotyog.

A X. Piusz által bevezetett szabályok lényegében máig érvényesek. Így alakult ki az a helyzet - állapítja meg Baumgartner -, hogy a XX. századi konklávékról kevesebbet tudunk, mint a XVI. századiakról.

Az elhunyt II. János Pál uralkodása alatt még szigorúbbá váltak a titkosság szabályai, finomították a választási eljárást, és kissé módosult a titoktartás alól történő felmentés gyakorlata.

A ma érvényben lévő szabályok figyelembe veszik a modern kommunikációs és megfigyelési technika lehetőségeit. Profán módon fogalmazva: a bíborosoknak ki kell kapcsolniuk a mobilt, s laptopjuk sem lehet összeköttetésben az internettel.

Az új szabályok lehetővé teszik, hogy abban az esetben, ha nem alakul ki kétharmados többség, egyszerű többséggel is meg lehessen választani a pápát. Ezzel a lehetőséggel azonban aligha fog élni a mostani konklávé. Az egyszerű többséggel történő pápaválasztás azt mutatná, hogy az egyház megosztott.

A titoktartási szabályok alkalmazásának gyakorlatában egy fontosabb, bár hallgatólagos újításra került sor II. János Pál uralkodása alatt. A pápa trónralépésének huszadik évfordulóján rábólintott, hogy a régi konklávé még életben lévő résztvevői elmondjanak egyet s mást.

Érdekes részletek kerültek napvilágra. Miközben az akkor még a bíborosok körében is kevéssé ismert Wojtyla érsek a cellájában imádkozott, Franz König bécsi bíboros erőteljesen kampányolt mellette. Például gondoskodott róla, hogy Wojtyla könyvét minden pápaválasztó bíboros megkapja.

Esélyesnek két olasz számított. A konzervatív Giuseppe Siri bíboros és I. János Pál követője, Giovanni Benelli kardinális. A két szembenálló jelöltet sokan támogatták. De ellentáboruk is jelentős volt. A támogatók számával arányos volt az ellenzők száma.

A szavazás izgalmas fordulatokban bővelkedett. Az első menetben öt szavazatot kapott Wojtyla, a másodikban és a harmadikban kilencet. A negyedik menetben következett be a fordulat: Benelli 65 szavazatot szerzett, de Wojtyla is előreugrott 24 szavazattal. Az ötödik menet: 70:40, Benelli már csak öt szavazatra a pápaságtól. A hatodikban 59:52. S a hetedikben már Wojtyla vezet 73:38-ra. A nyolcadik menet után felszáll a fehér füst. Lengyel pápája van a katolikus egyháznak.

Az utólag kiszivárgott részletek azonban nem változtatnak a lényegen. Az elmúlt száz évben egyre csökkent a külső, világi beavatkozás esélye, s közben egyre szigorúbb lett a nyilvánosság kizárása.

De a politika továbbra is fontos szerepet kap a pápaválasztáskor. Még akkor is, ha ez már főként egyházon belüli politika.