„A volt gyarmatokon szinte elérhetetlenné tette a demokráciát, hogy képtelenség egyszerre megvalósítani valamennyi alkotóelemét, külön-külön pedig nem működőképesek”– írja Rob Jenkins politológia-professzor a Londonban megjelenő Demokratiyában. A demokráciához nem elegendő ugyanis a szabadon választott kormányzat. Szükség van szabad sajtóra, jogbiztonságra, kritikus, ugyanakkor toleráns közvéleményre és a kisebbségek védelmére is.
Ezért a legutóbbi időben a demokráciaépítésre vállalkozó nemzetközi szervezetek más úton haladnak. A tekintélyelvű országokban a civil társadalom fejlesztésén munkálkodnak. Már csak azért is, mert ezt engedi meg nekik a helyi hatalom. De elvi megfontolások is vezetik őket. Ha az emberek – úgymond – közösségekbe tömörülnek, önálló társadalmi tevékenységet folytatnak, akkor előbb-utóbb kitermelik majd azt a bizonyos állampolgárt, aki kész a közügyeket a kezébe venni, és akinek jelenlétében már megvalósulhat a demokrácia.
Ezt a manapság uralkodó felfogást zúzza ízzé-porrá Amaney Jamal, a Princeton egyetem tanára Sorompók a demokrácia útjában című könyvében, amely egy Palesztinában végzett felmérés eredményeit ismerteti. Az derül ki belőle, hogy ahhoz a bizonyos civil társadalomhoz, amely a jól működő demokrácia alapja lehet, sajnos eleve demokráciára van szükség. Tekintélyelvű társadalomban a civil szervezetek a hatalmi csoportok klienseivé válnak, és vezetőik maguk is hatalmi csoportot alkotnak, az aktivistákat pedig alárendelt csatlósoknak tekintik. Amit amazok el is fogadnak. Ily módon Jamal szerint a palesztin civil szervezetek nemhogy a demokrácia ügyét nem mozdítják elő, hanem még meg is szilárdítják a tekintélyelvű társadalomszerkezetet.
Robert Putnamnek a társadalmi tőkéről szóló híres elmélete feltételezi, hogy a civil szervezetekben kialakul az emberek egymás iránti bizalma, ez pedig elvezet a demokráciához. Jamal ezzel szemben azt tapasztalta, hogy az egymás iránti nagyobb bizalom a palesztin civil aktivistáknál egyáltalán nem jár együtt a demokrácia igenlésével, sőt, ezek az aktivisták még kevésbé tartják szükségesnek a demokráciát, mint más palesztinok. Putnam szerint Észak-Olaszországban azért működőképesebb a demokrácia, mint a kliensrendszert megőrző Dél-Olaszországban, mert erősebb a civil társadalom és nagyobb az egymás iránti bizalom. Jamal megfordítja a logikai összefüggést: azért nagyobb a bizalom és azért erősebb a civil társadalom, mert működőképesebb a demokrácia.
Ebből az következne, hogy ahol nincs demokrácia, ott nem is igen lehet, de Jenkins ezt nem fogadja el. Ő nem tartja haszontalannak a civil társadalom erősödését. Ha majd megérnek a változások – véli, akkor a civil szervezetek aktivistái az átalakulás főszereplői lehetnek. Addig is a demokrácia mai hívei afféle fedőszervezetnek, búvóhelynek használhatják a civil szervezeteket.