Az iowai előválasztási rendszer bonyolult, és ellentmond a demokratikus választás alapvető elveinek. S habár a sajtó szenzációként kezelte az előválasztás első fordulóját, Iowában valójában semmi sem dőlt el.

„Iowa az aktív politikai részvétel mintaállama. Az elnökválasztások alkalmával Iowa szokta az egyik legmagasabb részvételi arányt felmutatni. Ugyanakkor az iowai előválasztási rendszer, és főleg a Demokrata Párt iowai előválasztása sérti a demokratikus politika alapelveit” – írja Jeff Greenfield, a CBS televízócsatorna veterán politikai elemzője a Slate-en.

Az iowai előválasztás szabályai eltérnek a többi államéitól. Az iskolákban, templomokban és könyvtárakban tartott összesen 1784 körzeti gyűlésen a pártok regisztrált szimpatizánsai dönthetik el, hogy az országos elnökjelölő nagygyűlésen résztvevő iowai küldöttek közül hányan támogatják majd az egyes jelölteket.

A demokraták iowai elnökjelölési procedúrája ezen felül számos furcsaságot is tartalmaz. A pártszimpatizánsok nem szavaznak, hanem az iskolákban, könyvtárakban és templomokban tartott gyűléseken a terem sarkaiban gyűlnek össze. A különböző jelöltek támogatóinak fél órájuk van, hogy átcsábítsák egymástól a szimpatizánsokat. A harminc perc elteltével összeszámolják az egyes jelöltek támogatóit. Az a jelölt, akinek nincs az adott kerületben érvényes, a 25-35 százalék közötti küszöb átlépéséhez elég támogatója, kiesik. A kiesett jelöltek támogatóinak a második körben lehetőségük van valamelyik továbbjutó jelölt táborához csatlakozni.

A demokraták választási folyamata annyira bonyolult, hogy próbákat szoktak tartani, nehogy az előválasztáson résztvevő pártszimpatizánsok elvétsék a dolgot.

A fő probléma azonban nem a nehézkes lebonyolítás. Az, aki valamilyen oknál fogva nem tud pontban este 7-kor megjelenni, nem vehet részt a választáson. A választás két-három órás folyamat, ami sokakat elrettent a részvételtől (a demokraták nem is merik elárulni, hogy hányan szavaztak az egyes kerületekben, csak a szavazatok arányát közlik). A körzetesítés és kerületesítés miatt – hasonlóan az amerikai elnökválasztáshoz – az is előfordulhat, hogy az a jelölt, aki összességében a legtöbb szavazatot kapja, csak a második vagy harmadik helyen végez.

A legnagyobb demokratikus deficitet azonban az jelenti, hogy a szavazás nem titkos, és hogy az első körben kiesett jelöltek támogatói újra szavazhatnak. (A republikánusok egy fordulós, titkos szavazást tartanak.)

Christopher Hitchens fulmináns vitacikkeiről ismert amerikai-angol publicista még keményebben fogalmaz. „Az iowai előválasztási rendszer pocsék módja annak, hogy kiválasszák az elnökjelölteket, és ahhoz vezet, hogy az Egyesült Államok sokak szemében egy banánköztársasághoz lesz hasonlatos.”

Hitchens arra is felhívja a figyelmet, hogy az iowai előválasztást a nagy médiafelhajtásnak köszönhetően túlértékelik. Az Iowában győztes jelöltekről azonnal mint az elnökjelölési verseny esélyeséről kezdenek beszélni, pedig a kis és meglehetősen konzervatív Iowa eredményeiből semmi ilyesmi nem következik. Iowa összesen 57 jelöltet küldhet a demokraták több mint 4000 küldöttből álló elnökjelölő nagygyűlésére, akik közül 16 Obama, 15 Clinton és 14 Edwards támogatója. (A fennmaradó 12 küldött egyik jelölt támogatására sem esküszik fel. Ők a párt helyi tisztségviselői közül kerülnek ki.)

De ha Iowa valóban ilyen keveset számít (harminc év óta csakugyan egyetlen iowai győztesből lett végül elnök), akkor miért olyan nagy baj, hogy 19. századi módszert alkalmaznak az iowai előválasztáson?