A kanadai publicista irigykedve beszél a kis európai államról, ahol a magas adók ellenére nagy a jólét és dübörög a gazdaság. A sikert részben az ezeréves történelemmel magyarázza.
„A kis Dánia a maga öt és félmillió lakosával a gazdasági és társadalmi mutatók tekintetében a világelsők közé tartozik” – írja Christopher Hume, a Toronto Star publicistája.
A Világgazdasági Fórum legfrissebb versenyképességi rangsorában Dánia az Egyesült Államok és Svájc mögött az előkelő harmadik helyen végzett. Irigykedik is a kanadai újságíró, akinek hazája csak a 13. lett. (Magyarország a 47. helyre csúszott vissza, hajszállal megelőzve Indiát, Jordániát és Barbadost.)
Hume szerint nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy irigykedjünk a dánokra. Nem csak a jólét, hanem a hétköznapi életminőség is kiemelkedő. Elég csak körülnézni Koppenhágában. A várost sétálóutcák és kerékpárutak hálózzák be, a levegő tiszta. A tömegközlekedési hálózat is remek, ami nem kis részben az alig tíz év alatt elkészült metrónak köszönhető. Az élhető város alapjait az 1973-as olajválság után rakták le. A kereskedők tiltakozása ellenére kitiltották a forgalmat a belvárosból, és a gépkocsivásárlást nagy adóval sújtották.
Dánia annak ellenére a világ 3. legversenyképesebb országa, hogy rendkívül nagy az állami újraelosztás. Az adóelvonás mértéke 50 százalék felett van (az EU átlag 40 százalék). Az ÁFA is nagyon magas, 25 százalék, a legmagasabb adókulcs pedig 59 százalékos.
A dánok mégsem nagyon bánják a sok elvonást. Ebből futja ugyanis a jólétre: színvonalas oktatásra, bőkezű munkanélküli segélyezésre, és kiváló egészségügyi ellátásra. Az adók felét, a skandináv országokhoz hasonlóan, a jóléti intézményeket üzemeltető helyi önkormányzatok kapják.
„A dánok és skandináv szomszédjaik bebizonyították, hogy a hatékony gazdaság jól megfér a magas adókkal. Nem mintha a dánok ódzkodnának a piaci megoldásoktól. Sőt, inkább még több versenyt szeretnének. De azt is tudják, hogy a piac egyedül nem garantálhatja a magas életszínvonalat.”
„Mindebben persze lehet némi szerepe annak is, hogy a dán társadalom rendkívül homogén – jegyzi meg Hume, a multikulturális Kanada állampolgára. – A dánoknak közös az anyanyelvük, és közös történelmük több mint ezer évre tekint vissza.”