Amerikában még az alkalmanként éhezők többsége is túlsúlyos. A konzervatív publicista szerint ezért nem kell a szegényeket támogatásokkal arra ösztökélni, hogy több ételt vegyenek. Inkább az egészséges életmódra kellene rábírni őket.

„Az amerikai szegények egyre kövérebbek. Az ok ugyanaz, mint a többi túlsúlyos amerikai esetében: túl sokat esznek, és túl keveset mozognak. A legnagyobb probléma nem az, hogy a szegények túl keveset esznek, mint azt a szegénységgel foglalkozó aktivisták állítják. Hanem éppen a túlzott fogyasztás” – olvassuk a konzervatív Heritage Foundation magazinjában. A cikk szerzője Robert Rector szegénység-szakértő, aki kutatásaiban azt igyekszik bizonyítani, hogy a szegénység elleni állami programok pazarlóak, sőt, aláássák a család intézményét.

Az amerikai mezőgazdasági minisztérium nemrégiben megjelent felmérése szerint az amerikai háztartások 89 százaléka nem szenved semmilyen hiányt élelemből.  4 százalék volt azon családok aránya, amelyekben az év során valaki éhezni kényszerült. Az amerikai felnőttek 1,4 százaléka, a gyerekek 0,5 százaléka éhezett anyagi okokból 2006-ban legalább egy egész napig.

Rector arra is felhívja a figyelmet, hogy a 11 százalék helytelenül táplálkozó (egészségtelen ételeket, vagy túl keveset fogyasztó) többsége – a férfiak 70, a nők 45 százaléka – túlsúlyos vagy elhízott. „Lényegében nincs olyan rosszul táplálkozó felnőtt, aki alultáplált.”

A konzervatív szakértő szerint mindez azt bizonyítja, hogy helytelenek az állami szegénységellenes programok, amelyeknek fő célja, hogy a szegények több ennivalót vehessenek. Statisztikák szerint az élelmiszer-jegyre jogosult szegények nem gyümölcsre, hanem zsíros és cukros termékekre költik a támogatást. Rector szerint nem azt kell elősegíteni, hogy több élelmiszerhez jussanak, hanem inkább az egészségesebb étrendre és életmódra kellene biztatni őket. Így nem csak egészségesebben táplálkoznának, de kevesebbet is költenének: az egészségtelen étrend ugyanis többe kerül, mint az egészséges. A kóla drágább a tejnél, a fánk drágább a babnál.

„Olyan programokra van szükség, amelyek elősegítik, hogy az emberek kevesebb, zsírban szegényebb, alacsonyabb cukortartalmú ételt fogyasszanak, és többet mozogjanak.”

A baloldal nem ment el szó nélkül Rector javaslata mellett. James Ridgeway, a Mother Jones veterán kolumnistája arra emlékeztet, hogy a helytelen étrend is elsősorban a szegénység velejárója. Igaz ugyan, hogy a tej többnyire olcsóbb, mint a kóla, és a bab is kevesebbe kerül, mint a fánk, de általában mégiscsak az egészséges étrend a drágább. A szükséges kalóriamennyiség bevitele többe kerül, ha csirkével, hallal, zöldséggel és salátával, és nem fánkkal, hamburgerrel vagy édességgel akarunk jóllakni. A legszegényebbeknek gyakran nincs konyhájuk, sőt, edényük sincs, hogy az egészséges ételt elkészítsék.

Ridgeway szerint Rector és általában a konzervatív szakértők célja nagyon átlátszó. Az elhízás elleni harccal valójában csak azt akarják elérni, hogy az állam kevesebbet költsön szociális programokra.

„Senki nem vitathatja el a Heritage Foundationtől, hogy élen jár, ha az állami szociális programok megkurtításáról van szó.”