Az amerikai jobboldal szembefordult az illegális bevándorlókkal. A konzervatív elnökjelöltek kampányában is fontos szerepet kap a kérdés. És ezért is a Szovjetunió a felelős. Pontosabban a Szovjetunió megszűnése.
„Ha valaki a republikánus elnökjelöltségre pályázik, úgy kell beszélnie, mintha seriffnek jelentkezne egy különösen idegenfaló körzetben. Az illegális bevándorlókkal kapcsolatban csak három magatartás vezethet eredményre: a kemény, a keményebb és a még keményebb” – írja Steve Chapman a Reason magazinban, annak kapcsán, hogy egy televíziós vitában az egyik republikánus elnökaspiráns, a mérsékeltnek számító John McCain általános meglepetésre a „szeretet” és az „együttérzés” szavakat használta, amikor az engedély nélkül amerikai földre lépők tömegeiről volt szó.
Pedig tudnivaló, hogy a bevándorlás nem árt az amerikai gazdaságnak, nem árt a városoknak, az ingatlanáraknak, a munkát keresőknek, a bérből és fizetésből élőknek. A legszegényebbeknek sem lesz rosszabb tőle az életük, de a jobb módúak életszínvonala mintha még gyorsabban is nőne, párhuzamosan a bevándorlás előre haladtával.
Ráadásul – mint a baloldali Nationben Peter Schrag tollából olvassuk – nagy változások vannak érlelődőben: Mexikóban meredeken csökken a születések száma. Harminc éve a mexikói asszonyok átlagosan 6,8 gyermeket szültek életük során, ma viszont csak 2,4-et. Másfelől pedig kivonulóban van az amerikai munkaerőpiacról a háború után született nagy létszámú korosztály. Vagyis Amerikának hamarosan égető szüksége lesz új bevándorlókra és a régi illegális bevándorlók helyzetének rendezésére. Egyelőre azonban ellenkező irányú folyamat zajlik. 2007-ben 46 államban hoztak összesen 250 helyi törvényt az illegális bevándorlókról, rendszerint azzal a céllal, hogy ne bérelhessenek lakást, ne szerezhessenek jogosítványt és így tovább. De sok állam maga sem tudja, mihez kezdjen a törvénytelen bevándorlókkal. Kalifornia például jogosítványt nem ad nekik, de egyetemi ösztöndíjat juttat a gyermekeiknek, ha ott végezték a középiskolát.
Mégis, a republikánus elnökaspiránsok, McCain kivételével egymást múlják felül az illegális bevándorlók kárhoztatásában. Pedig – jegyzi meg a Reason kommentátora – nem ez a republikánus hagyomány. Ronald Reagan majd’ három évtizeddel ezelőtt azt mondta, nem szabad idegennek tekinteni a szomszédos Mexikó polgárait, később, elnökként pedig megállapította, hogy a bevándorlók rendszerint olyan munkára vállalkoznak, amelyre nincs belföldi jelentkező.
Minek köszönhető a Republikánus Párt színeváltozása? Nem annak, hogy tizenkétmillió illegális bevándorló tartózkodik az Egyesült Államokban. Ugyanis huszonöt éve is éppen ennyien voltak. És akkor sem tudtak angolul.
Chapman szerint egyvalami változott meg csupán a reagani idők óta. Megszűnt a Szovjetunió. Annak idején Amerika büszke volt rá, hogy a kommunista országokból életük kockáztatásával menekülnek az emberek, az Egyesült Államokba pedig boldog-boldogtalan igyekszik bejutni.
A kilencvenes években mindez megváltozott: 1996-ban a Republikánus Párt hivatalos választási programjában állapította meg, hogy „az illegális bevándorlás válságos méreteket öltött, terhet ró az adófizetőkre, a közszolgáltatásokra, munkahelyeket szív fel és növeli a bűnözést”.
Ha Chapman tétele igaz, akkor a Szovjetunió felbomlásának furcsamód az óceán túloldalán is vannak tehát vesztesei: az illegális bevándorlók.