Az elnök ki akarja tiltatni a reklámot a köztelevízióból, mondván, hogy a polgárok nem azért fizetnek, hogy hirdetéseket kelljen nézniük. A reklámbevételt új adókkal pótolná: ez egyeseknek sok, másoknak kevés.

„Ha Nicolas Sarkozy legújabb tűzijátéka sajnálatos módon nem bizonyulna besült petárdának, és a francia állami televízió-társaságnak csakugyan megtiltják, hogy hirdetéseket fogadjon be, azzal nem csupán a köztelevíziót érné súlyos csapás, hanem a kultúrát is” – írja a párizsi Le Monde-ban Jérôme Bourdon médiatörténész.

Az elnök január 8-ai sajtóértekezletén közölte, hogy a médiafinanszírozás felülvizsgálatára készül, s ennek keretében helyesnek tartaná, ha a köztelevíziók nem sugároznának kereskedelmi hirdetéseket.

Bourdon elismeri, hogy hirdetésekkel és hirdetések nélkül egyaránt lehetséges jó köztelevízió. Mindkét esetben megjelenhetnek rajta a fő közszolgálati műfajok, a játékfilm, a dokumentumfilm, az igazi (nem a valóságshow-kat majmoló) hírmagazin, az igazi (nem az értéktelen talk-show-kat utánzó) vitaműsor és az ismeretterjesztő játék is.

Sőt, Bourdon azt is belátja, hogy a reklám távol tartása számos előnnyel jár. A műsor összeállításánál nem a fizetőképes közönséget megcélzó reklámozók szempontjait kell követni, és az egész műsorfolyam azt az érzést sugározhatja, hogy amit a néző lát, az nem a világméretű fogyasztási gépezet része.

Még az sem biztos, hogy ha nincs reklám, akkor csökken a nézettség. A köztelevíziónak ugyanis más oka is lehet a nézettség növelésére, mint a bevétel maximalizálása. Ezzel igazolja ugyanis a létjogosultságát. Az európai köztelevíziók a reklám előtti korban is mérték a nézettséget, és fontos volt nekik, hogyan alakulnak a számok. A BBC kezdettől fogva ügyelt a nézettségre, és nem is eredménytelenül.

Csakhogy ha reklámbevétel nem is, valamilyen bevétel igenis kell a jó műsorhoz. És a díj, amit a franciaországi néző fizet, igen alacsony. Nem véletlen, hogy a francia közszolgálat műsorgyártó kapacitása messze elmarad a németétől vagy az angolétól. Vagyis nemcsak arra volna szükség, hogy pótolják a kieső reklámbevételeket, hanem arra is, hogy növeljék a köztelevízió rendelkezésére álló forrásokat. Ezzel szemben Sarkozy elnök csak félig átgondolt adóemelési sziporkákkal szolgált. Ez pedig nem egyéb átlátszó alibinél.

A szóban forgó adóemelések Sarkozy elnök elképzelése szerint a kereskedelemi csatornákat sújtanák. Ha a jövőben növelik reklámbevételüket, a többlet után adózniuk kellene, és az állam ezt a különbözetet a közszolgálatra fordítaná. Sarkozy ezen kívül „töredéknyi” adót vetne ki az új távközlési eszközökre (az internet-használatra és a mobiltelefonokra).

Az új technológiák nevében a Ratiatum weboldal máris fellázadt az ötlet ellen. Kommentátora, Cédric Ledauphin szerint az elnök elképzelése olyan, mintha az interaktív videózást adóztatná meg a mozik megsegítése érdekében, vagy mintha a Wikipédiától venne el pénzt a könyvtárak számára.

Jean-Marie Charon médiaszakértő ezzel szemben úgy nyilatkozott a Le Monde-nak, hogy Sarkozy elnök terve a magántelevízióknak kedvez. Közvetlenül növeli reklámbevételüket, még ha a többlet egy részét elviszi is az új adó. Tény, hogy az elnöki sajtóértekezlet után a nagy francia magántelevízók részvényeinek árfolyama azon nyomban 7-8%-kal emelkedett.