Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A szolgáltató csapdájában

2008. január 30.

Az egyik vezető amerikai telekommunikációs cég azt tervezi, hogy önkéntes szoftverrendőrként a hálózatán átfolyó minden információt ellenőriz, és kiszűri a szerzői jogokat sértő kalózvideókat és szoftvereket.

Az egyik vezető amerikai telekommunikációs cég azt tervezi, hogy önkéntes szoftverrendőrként a hálózatán átfolyó minden információt ellenőriz, és kiszűri a szerzői jogokat sértő kalózvideókat és szoftvereket.

„Múlt héten az AT&T bejelentette: fontolgatja annak lehetőségét, hogy a hálózatán továbbított minden információt ellenőriz a szerzői jogi visszaélések kiszűrése végett” – írja Tim Wu harvardi jogászprofesszor, az internetjog szakértője a Slate magazinban.

Az AT&T amerikai telefon- és internetszolgáltató vállalat nemrég a sajtó figyelmének középpontjába került, amikor a cég egy volt alkalmazottja azzal vádolta meg a telekommunikációs óriásvállalatot, hogy bírói felhatalmazás nélkül kiszolgálta az amerikai titkosszolgálatokat, és törvénytelen lehallgatásokban működött közre.

Wu szerint a most bejelentett tervek még a lehallgatásoknál is messzebbre mennének: a szolgáltató az összes e-mailt, minden letöltött mellékletet automatikusan ellenőrizne, és kiszűrné azokat, amelyek szerzői jogokat sértenek. Az ilyen kiterjedt ellenőrzés minden bizonnyal még a kínai kommunista vezetés cenzorainak elismerésére is számíthatna.

Bár pontosan nem tudni, hogy a gyakorlatban hogyan is festene egy ilyen ellenőrzési rendszer, a tervezett automatikus szűrés alighanem azt jelentené, hogy a szolgáltató tudomást szerezne arról, ha egy felhasználó kalózmásolatokat – filmet, zenét vagy szoftvert – töltene le a netről.

A javaslattal kapcsolatban számos aggály vetődik fel. Elsősorban is súlyos technikai problémák jelentkeznének: a totális ellenőrzés lelassítaná az internetszolgáltatást.

Jogi szempontból pedig kérdéses, hogy nem sérülnének-e a személységi jogok, ha a szolgáltató minden e-mailt ellenőrizne. És mi történik, ha a gyanúsnak talált és nem kézbesített üzenetről vagy megszakított letöltésről kiderül, hogy nem is sértett szerzői jogot? Talán majd kártérítést fizet a szolgáltató?

Mindenekelőtt azonban az jelenthet gondot, hogy az AT&T a szűrés bevezetésével azt sugallná, hogy felelősséget vállal a hálózatán átfolyó adatokért. A telekommunikációs cégek az amerikai törvények értelmében nem felelősek azért a tartalomért, amelyet a felhasználók hálózatukon továbbítanak. Nem lehet perbe fogni egy telefonszolgáltatót, mert az egyik előfizetője telefonon szervez bankrablást vagy merényletet. Az internetszolgáltató sem felelős azért, ha egy felhasználó kalózmásolatot tölt le az internetről.

A szűrés bevezetésével az AT&T mintha le akarna mondani erről a védettségről. Annak ugyanis, hogy a szolgáltató nem vonható felelősségre a hálózatán átfolyó tartalomért, feltétele, hogy mindent „válogatás és változtatás nélkül” továbbítson. Wu szerint mindez azt jelenti, hogy amint az AT&T szűrni kezdi az információt, azonnal felelősség terheli a szűrőn esetleg átsikló szerzői jogok által védett filmekért és szoftverekért.

És vajon hogyan reagálnának az előfizetők, ha a szolgáltató önkéntesen magára vállalná a szoftverrendőrség feladatát, amelynek következtében valószínűleg még a letöltési sebesség is jelentősen csökkenne? Nem valószínű, hogy sok új kuncsaftot szerezne a cég, sőt, a jelenlegiek megtartása is nehéz lesz. Ennek pedig bizonyára a részvényesek sem örülnének.

„Rejtély, miért nem döbben rá az AT&T, hogy a terv megvalósítása vállalati harakirivel lenne egyenértékű – csodálkozik Wu. Ha mégis bevezetik a szűrést, akkor minden részvétem a cég ügyfélkapcsolati munkatársaié.”