A baloldal Európa-szerte alig különbözik a jobboldaltól, s emiatt a választók jelentős része egyik mellett sem tud lecövekelni. Ezzel magyarázhatók a választói hangulat nagy ingadozásai.

„Új lehetőségek nyílnak a szociáldemokráciától balra álló baloldali erők előtt” – vonja le a tanulságot az elmúlt hetek eseményeiből Jean Portante a luxembourgi Le Jeudi hasábjain.

A baloldali elemző közös vonásokat vél felfedezni a fejlett európai országokban bekövetkező politikai fordulatokban. Valamennyit az jellemzi, hogy a választóközönség egyre nehezebben ismeri ki magát az egymással szemben álló oldalak között.

Németországban a hesseni és az alsó-szászországi tartományi választáson az állampolgárok megbüntették a kereszténydemokratákat és – jóllehet kisebb mértékben – a szociáldemokratákat is, mert a megszorításokból az ígéretek ellenére nem lett látványos gazdasági növekedés. Az új radikális baloldali párt, a Linkspartei mindkét tartományi parlamentbe bekerült. A fejlemények balra igazodásra kényszeríttették a szociáldemokratákat, akik pedig Schmidt kancellár idejében még a nagy megszorító reformok élharcosai voltak.

Franciaországban a márciusi helyhatósági választások előtt alaposan megcsappant Sarkozy elnök népszerűsége. A nagy reformok még el sem indultak, de a lakosság azt már látja, hogy „a gazdagok adókedvezményekben részesülnek, miközben az elnök egy milliomos életmódbeli allűrjeit gyakorolja, és a bérből és fizetésből élők reáljövedelme a legjobb esetben is csak stagnál. Portante úgy látja, hogy a szocialisták ismét jó reményekkel vághatnak neki a választási kampánynak, holott tavaly nyáron, az elnökválasztáson és a parlamenti választáson kiütéses vereséget szenvedtek.

Olaszországban ennek éppen az ellenkezője történt. Egy balközép kormány bukott meg, és az áprilisra kiírt rendkívüli választás előtt a jobboldal áll nyerésre. A baloldali kormány ugyanis csalódást keltett, mert nem tudott javítani az életkörülményeken, miközben a gazdaságot sem indította el a növekedés útján.

„A rossz sugallatokra hallgató ideológusok szeretnék a feledés fátylát borítani a szociális kérdésre, a liberális ideológia ósdi, idejétmúlt szokásnak tartja a társadalmi szakadék emlegetését, de ezek a problémák nem hagyják magukat, s most éppen a politika színterén törnek felszínre.”

A választók egyre kevésbé látják, mi is a különbség a jobboldali és a baloldali pártok között. Ezért hol az egyikben, hol a másikban csalódnak, és nagy tömegben hol ide, hol oda csapódnak. Franciaországban néhány éve ez juttatta be a jobboldali radikális Le Pent az elnökválasztás második fordulójába.

Portante szerint azonban ezúttal a szociáldemokráciától balra álló erők előtt nyílnak új lehetőségek. És a német radikális baloldal pártjának két tartományban elért választási sikere csak előszele ennek a változásnak.