A választásra készülő olasz baloldal vezére nemzeti retorikával kampányol. De mintha nem venne tudomást róla, hogy a nemzet súlyos válságban van, és egy szót sem ejt arról, hogyan tudna ebből kikecmeregni.

„Ha a nemzet emlegetője nem akarja, hogy szavait puszta népszerűség-hajhászásnak tekintsék, ajánlatos volna némi érdeklődést tanúsítania a nemzet egészségi állapota iránt” – írja Ernesto Galli della Loggia liberális politológia professzor a Corriere della Serában.

A baloldali kormány bukása után április közepén tartják a parlamenti választást, és a jobboldali ellenzék látszik esélyesebbnek. A mérsékelt baloldal új színekben kezdte meg a választási küzdelmet: a tavaly alakult Demokrata Párt a volt kommunisták és néhány más balközép csoport egyesüléséből jött létre. Vezére, az exkommunista Walter Veltroni minden egyes gyűlésén lépten-nyomon emlegeti a „hazát”, a „nemzetet”, és amerikai stílusban beszél arról, hogy „nagy nemzet vagyunk”. A résztvevők a végén mindig eléneklik a himnuszt.

„Olaszország azonban nem üres szó” – írja Galli della Loggia. Hanem olyan nemzet, amelyben az embereket az állammal és a történelemmel összefűző kötelékek felbomlóban vannak. Egy választáson most először induló nagy pártnak talán kellene, hogy legyen erről mondanivalója.

Az igazságszolgáltatás válságban van. 2005 végén ötmillió bűnügy és hárommillió polgári ügy volt függőben a bíróságokon. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács döntéseit erősen befolyásolja, hogy éppen melyik politikai oldal van túlsúlyban a tagjai között. A nyomozati titkot naponta sértik meg kiszivárogtatással, a vádlottak némelyike gyanús amnesztiával szabadul. Az állampolgár, akit méltánytalanság ér, nem érzi úgy, hogy az állam képes igazságot szolgáltatni neki.

Dél-Olaszország örvénybe került. A nápolyi szemétbotrány (amellyel kapcsolatban Veltroni az utolsó pillanatig védelmezte a tartományi tanács szintén exkommunista elnökét) azt bizonyítja, hogy már az önkormányzat sem működik.

Négy déli tartomány lakosságának hetven százaléka (az ország lakosságának több mint egyötöde) él olyan településeken, amelyeken a szervezett bűnözés jelenléte mindennapi valóság. A Dél két legnagyobb városában, Nápolyban és Palermóban „szinte a lakosság egésze valamilyen kapcsolatban áll a bűnszervezetekkel” – idézi Galli della Loggia a Censis társadalomkutató intézet tanulmányát, majd megállapítja, hogy Veltroninak egy szava sincs arról, hogyan lehetne helyreállítani az állam szuverenitását a saját területén.

De az állam, a nemzet nemcsak szuverenitásból áll, hanem polgáraiból is, abból, ahogy az emberek önmagukra és hazájukra tekintenek. Ebből a szempontból katasztrofális következményekkel jár a közoktatás züllése. A baloldal vezére ezzel kapcsolatban üres szólamokra szorítkozik, például, hogy vetítsenek filmeket a diákoknak erről vagy arról a történelmi eseményről. Közben az iskolaépületek siralmas állapotban vannak, a pedagógusok motiválatlanok, papírmunka és hivatali értekezletek foglalják le őket, az iskolai fegyelem szétporladt, az iskola és a családok közötti kapcsolat megszűnt.

„Ez a nemzet ma: halálos bomlás fenyegeti. Megmenekülhet talán, de csak akkor, ha azok, akik vezetni akarják, legalább néven nevezik a problémáit.”