A moszkvai kormánypárti publicista szerint nem tisztességes dolog a pekingi olimpia bojkottját követelni. A nyugati emberjogi aktivisták elfelejtik, hogy az olimpia nem lehet a politika eszköze, vagy ha azzá válik, megsemmisül.

„Ha az olimpia bojkottjának eszméje továbbra is az eddigi sebességgel terjed, akkor csakis annak bizonyságául szolgál majd, hogy orosz és kínai örökre testvér” – írja a moszkvai Izvesztyijában Makszim Szokolov, a kormánypárti lap vezető kommentátora egy csaknem hatvanéves tömegdal szövegét idézve.

Szokolov az 1980-as esztendőre utal vissza, amikor is az Egyesült Államok hathatós nyugati bojkottot hirdetett a moszkvai olimpia ellen, miután 1979 végén a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba.

A moszkvai kommentátor nem foglal állást az afgán ügy kapcsán. Idézőjel nélkül beszél a korabeli „testvéri segítségről”, de elismeri, hogy a belügyekbe való fegyveres beavatkozás történt. Méghozzá váratlanul. A nyugatiak mit sem tudhattak erről, amikor Moszkvának ítélték az olimpiát.

Peking esetében viszont egészen más a helyzet. A kínai kormány legalább tíz éve semmi meglepőt nem tett. Lehet kül- és belpolitikáját nem szeretni, de olyannyira változatlan, hogy az már unalmas. Ami Tibetet illeti, erről is mindenki gondolkodjék, ahogy akar, de Kína politikája 1951 óta változatlan. Erre hivatkozva bojkottot emlegetni egyszerűen nem tisztességes. Az pedig, hogy a hatóságok letörnek egy lázongást, amely pogromokba is torkollik, nos, Szokolov szerint előfordulhatna másutt is. Ezen az alapon akár Londontól is megvonhatnák a következő olimpia rendezésének jogát.

Szokolov nem mulasztja el megemlíteni, hogy a bojkott szorgalmazói nem akárkivel akasztanak tengelyt. „A kínaiak udvariasak, de a rosszat megjegyzik. És ha a haladó nemzetközi közvélemény arra ösztökéli kormányait, hogy tüntetőleg alázzák meg a kínai államot (amely nem a leggyengébb hatalom a világon), akkor a következményekkel is számolnia kell.”

A következmények részletezésétől Szokolov eltekint, ehelyett sorra veszi azokat az eddigi olimpiákat, amelyeknek bojkottálására éppen elegendő indok lett volna. Nem bojkottálták például a meglincselt feketék miatt az l932-es Los Angeles-it, India elnyomása miatt az 1948-as londonit.

Igaz, hogy India már 1947-ben függetlenné vált, és ehhez hasonló tibeti megoldást Kína legádázabb kritikusai is örömmel elfogadnának. De Szokolov szerint a bojkottot sürgetők maguk sem tudják pontosan meghatározni, mi is értendő olyasfajta elnyomáson, amely bojkottra jogosít fel. Ám ha mégis bevezetik az új módit, akkor botránysorozattá változtatják az olimpiákat. Ez esetben pedig mi szükség lenne a játékokra?