A gazdasági lemaradással szemben tehetetlen baloldali olasz kormány bukása után a populista jobboldali vezér alakít kormányt. Pedig kampányában – most először – nem ígért csodákat.
„Kétpólusú parlamentet akartunk, amely nincs kitéve a számtalan kis párt zsarolásának. Hát most a választók megalkották. Stabil, szilárd kormányt akartunk. Hát most elérhetőbbnek látszik, mint valaha” – írja Stefano Folli a Rómában és Milánóban szerkesztett gazdasági napilap, az Il Sole -24 Ore vezércikkében.
Amióta a korrupciós botrányok 1994-ben elsöpörték az „első köztársaságot”, és megjelent a színen Silvio Berlusconi nagyvállalkozó, pártjával, a Forza Italiával, az olaszok minden választáson megbuktatták az éppen hatalmon lévő kormányt. A La Stampa vezércikkírója, Federico Geremicca megállapítja, hogy azóta öt szavazás zajlott le, és mindig az ellenzék nyert. Most is így történt. Ezért foglalhatja el Berlusconi harmadszor is a miniszterelnöki széket. De mint a Corriere della Sera kommentátora, Massimo Franco megjegyzi, most először nem azzal kampányolt, hogy egykettőre megoldja az ország gondjait, nem könnyű éveket ígért, hanem válságos helyzetről beszélt, amelyet nehéz lesz meghaladni. A cikkíró szerint Berlusconi valóságos átváltozásának vagyunk tanúi.
A gazdasági növekedés gyakorlatilag nulla, a jövedelmek csaknem egy évtized óta stagnálnak. Az államapparátus radikális reformra szorul, a közkiadásokat csökkenteni kell, különben nem indulhat meg a növekedés, és Olaszország tovább halad a lemaradás útján. Tudta ezt az előző kormány is, de Romano Prodi, a távozó miniszterelnök egy tucatnyi pártból álló koalíció élén kormányzott, és a kommunista baloldal, valamint a szakszervezeti lobbi nyomása alatt állt. Emiatt kormányzásának két éve alatt nem sok minden történt, habár az államháztartás hiányát sikerült csökkenteni.
A baloldalon a volt kommunisták reformpárti derékhada 2007-ben új pártot alakított a sikeres római polgármester, Walter Veltroni vezetésével, hogy a széttagoltságot megszüntesse, de az új pártnak, a tervekkel ellentétben, nem 2011-ben, hanem már 2008-ban a választók elé kellett állnia. És veszített is, igaz, hogy a kommunistákat sikerült kiejtenie a parlamentből. A jobboldalon is egységes nagy párt jött létre: a Forza Italiából és az egykori neofasiszta párt utódpártjából, a Nemzeti Szövetségből.
Folli a kétpólusú rendszer tökéletlenségére is rámutat. A győztes táborban ugyanis ott maradt, sőt, jelentősen megerősödött az Északi Liga, amely sokféle elégedetlenséget váltott parlamenti mandátumokra: az alacsony hatékonyságú római kormányzás, a „lusta és segélyekre pályázó” déliek, valamint a bevándorlók elleni ellenszenvet. Folli mindenesetre bízik abban, hogy a Liga vezére, Umberto Bossi elég bölcs lesz ahhoz, hogy ne akadályozza a reformokat.
Bíztatónak tekinti továbbá, hogy Veltroni telefonon gratulált a baloldal által évek óta démonizált, és a lap szerint is különc Berlusconinak, és konstruktív ellenzéki magatartásra tett ígéretet.