Egy űrkutatási módszer segítségével sikerült feldolgozni a száz éve könyvtárakban porosodó papirusztekercseket. Elveszettnek hitt klasszikus szövegekkel lettünk gazdagabbak.

Hogyan segíthet az űrkutatás az ókor megismerésében? Például úgy, hogy a NASA által a műholdas felvételek elemzésére kidolgozott úgynevezett multispektrális képfeldolgozási módszert (MSI) az antik papiruszok megfejtésére alkalmazzák.

Nemrégiben áttörést jelentettek be brit és amerikai kutatók. Eddig nem remélt mértékben gyarapodhat tudásunk az ókor irodalmáról, filozófiájáról és mindennapi életéről.

Szophoklész és Euripidész eddig legfeljebb címről ismert tragédiáiból olvashatunk hosszabb-rövidebb részleteket, a hellenisztikus kor egyik legjelentősebb filozófusának, Epikurosznak tanaiba nyerhetünk pontosabb betekintést, és megismerhetjük egyiptomi, görög és római polgárok személyes, pikáns részletekben bővelkedő magánlevelezését.

Az utolsó évtizedek legjelentősebb ókortudományi felfedezései nem szenzációs új régészeti leleteknek voltak köszönhetők, hanem annak, hogy a kutatók feldolgoztak olyan papirusztekercseket, amelyek a 19-20. század fordulója óta porosodtak európai könyvtárakban.

Mivel a papirusznád rostjai a talaj nedvességével érintkezve elrohadnak, az ókor írásos dokumentumai csak különleges körülmények között maradtak fenn. Az egyik legjelentősebb papiruszlelőhely a dél-itáliai Herculaneum, ahol a Vezúv kiömlő lávája konzerválta a papiruszokat.

A legtöbb feldolgozható papirusz azonban az egyiptomi Oxyrhynchusból, mai nevén El-Bahnasából származik. Pontosabban az ókori település határain kívül eső szemétlerakó-helyről, ahol a sivatag száraz homokja konzerválta az i. e. negyedik századtól vagy ezer éven át válogatás nélkül kidobott magánleveleket, szerződéseket, összeírásokat, szépirodalmi műveket, történeti leírásokat, költészeti alkotásokat, filozófiai traktátusokat és pornográf regényeket.

Az oxyrhynchusi ásatásokat vezető brit Bernard Grenfell és Arthur Hunt az első világháborút megelőző években nyolcszáz ládában több százezer papirusztöredéket vitetett az oxfordi Sackler Könyvtárba. Miként azt Dirk Obbink, az oxfordi papirológiai kutatócsoport tagja elmondta: a The Oxyrhynchus Papyri sorozatban az azóta eltelt száz évben 68 kötetnyi anyagot publikáltak, de a Grenfell és Hunt által odaszállíttatott ládák jelentős része azóta is felbontatlanul áll a raktárban.

A papirusztöredékek összeillesztése aprólékos, időigényes feladat, bár a számítástechnika itt is nagy segítséget jelent. Az Oxyrhynchus Online weboldalon magunk is tologathatjuk a papiruszfecniket számítógépünk képernyőjén.

A másik, talán még nagyobb problémát az jelenti, hogy a papiruszok megrongálódott felületén az írás szabad szemmel sokszor alig, vagy egyáltalán nem olvasható. Ez az, amiben korábban elképzelhetetlen eredményeket érhet el a multispektrális képfeldolgozási módszer. A módszert korábban már sikerrel alkalmazták többek között a Holt-tengeri tekercsek valamint maja falfeliratok vizsgálatára.

A Utah állambeli Brigham Young University ókori vallási dokumentumok megőrzésére alakult kutatócsoportjának tagjai, akik 1999 óta foglalkoznak az MSI papirológiai alkalmazásával, a múlt hét óta oxfordi kollégáikkal együtt a Nagy-Britanniában tárolt oxyrhynchusi és herculaneumi papiruszok feldolgozásán dolgoznak.

A munka technikai részleteiről a Scientific American fog a közeljövőben beszámolni.