Dúlnak a viták az izgatási törvény körül az Egyesült Királyságban. Tavaly december 14-én rasszista izgatás gyanújával letartóztatták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték Nick Griffint, a British National Party vezetőjét.

Az újfasiszta vezér elleni eljárás a BBC egy dokumentumfilmje alapján indult meg. A filmes beépült a pártba és rejtett kamerát használt. A felvételek tanúsága szerint a párt aktivistái erőszakos cselekedeteket követtek el és terveztek több vallási és etnikai csoport tagjai ellen.

A brit büntetőtörvény izgatási rendelkezései fokozatosan alakultak ki. A hagyományos precedensjog csak abban az esetben bünteti az izgatást, ha a körülmények figyelembe vételével megállapítható, hogy a cselekmény valószínűleg a közrend megzavarásához vezet.

Az 1986-os közrendvédelmi törvény tágította az izgatás fogalmát. Nemcsak a közrendet veszélyeztető, hanem a fajgyűlölet szítására irányuló szándékkal elkövetett izgatást is szankcionálja. Ám a rasszista megnyilvánulások önmagukban, a körülmények figyelembe vétele nélkül továbbra sem büntetendők. Ha például Griffin és párttársai egymás közt acsarkodnak a zsidókra vagy a pakisztániakra, nem valósul meg izgatás, mert a közönség eleve rasszista.

Nehéz alkalmazni a törvényt, s a törvényhozó szándéka is az volt, hogy ne alkalmazzák apró-cseprő ügyekre. 1986 óta összesen 61 faji izgatási eljárás indult és 42 jogerős ítélet született.

A parlament épp az újfasiszták ügyével egyidőben tárgyalta második olvasatban a szervezett bűnözésről és a rendőrségről szóló törvényjavaslatot. A javaslat egyik szakasza szerint a vallási gyűlöletkeltés is büntetendővé válna.

A felzúdulás nem maradt el. A kormány korlátozni akarja a vallások és egyházak kritikáját, feltámasztaná a vallásgyalázás tilalmát - állítják a tiltakozók. Rowan Atkinson, Mr. Bean alakítója a komikusokat mozgósította, mert attól tart, hogy hovatovább nem szabad vallási vonatkozású vicceket mesélni.

Az időközben lemondott belügyminiszter, David Blunkett a rá jellemző szenvedélyes retorikával kelt védelmére a javaslatnak. Egyáltalán nem vicces dolgokról van szó - mondta. "Arra kérem bírálóimat, vegyék figyelembe, hogy a szélsőséges csoportok által terjesztett gyűlölet mennyi erőszakhoz vezet, mennyi kárt és fájdalmat okoz olyan embereknek is, akiket pusztán vallásuk okán pécéznek ki." Nyíltan vállalta, hogy a bevezetendő jogszabály szigorúbb, mint a jelenleg érvényben lévő izgatási törvény: "A szélsőséges megnyilvánulások jelentős része nem éri el azt a fokot, hogy közvetlenül erőszakos vagy más bűncselekményre ösztönözzön, ezért az izgatási törvény alapján nem üldözhető. A közrendvédelmi törvény sem oldja meg a problémát. Az új paragrafus bevezetése éppen arra szolgál, hogy ilyen esetekben is fellépjünk a vallási gyűlölet szítói ellen."

Végveszélyben a szólásszabadság - hangoztatják a törvényjavaslat ellenzői. Hát nem sajnáljátok a legmélyebb érzelmeikben megsértett, megalázott vallásos embereket? - vágnak vissza a javaslat védelmezői.

Mérsékeltebb hangot üt meg Andrew Brown, a Guardian házi bloggere, aki helyteleníti a törvényjavaslatot, de nem azt hozza föl ellene, hogy semmi szín alatt sem szabad korlátozni meghatározott tartalmú vélemények kifejezését.

"A hívő emberek megsértése - írja Brown - elfogadható lehet más előnyök fejében. Egy szabad társadalomban sok mindenkit megsértenek. Ezért tartom elvileg rossz ötletnek a törvényjavaslatot. De hasonlóképpen rossz - mármint elvileg - a faji megkülönböztetés elleni törvény is. Mert nem lehet éles választóvonalat húzni a faji és a vallási izgatás között. A teológiai ellentétek nagybani kifejezése mindig az érintett közösségek közti gyűlölet jele, éppúgy mint a faji különbségek állandó hangsúlyozása. Hogy melyik veszélyesebb, az mindig attól függ, hogy a szóban forgó társadalom hogyan értelmezi belső különbségeit. Ritkán, de előfordulnak olyan körülmények, amikor teljesen ésszerű betiltani a vallási izgatást, ahogy Észak-Írországban be is van tiltva. Ez nem tökéletes megoldás, de még mindig jobb, mint bármi más, és jelentős szimbolikus értéke van, mert kinyilvánítja egy sokat becsmérelt kisebbségről, hogy ugyanolyan értékes, mint mások. De ilyen tilalmat csak akkor szabad bevezetni, ha a semlegesség egyértelműen nagyobb károkat okoz. Márpedig jelen esetben ez nem áll fenn."

Hasonló hangon ír a New Statesman újévi vezércikke, amelyet sajnos csak díjfizetés ellenében olvashatunk: "A szabadság oszthatatlan. A szabadság melletti elkötelezettségünket a nehéz ügyek teszik próbára. A potenciális terrorista esete, aki emberek százainak, ezreinek életét fenyegeti. A színházi szerzőé, akinek műve mélyen átélt vallási meggyőződéseket sért. S amikor ilyen ügyekkel kerülünk szembe, gyakran kiderül, hogy kevésbé vagyunk liberálisak, mint gondoltuk volna."

"A vallás a személyes identitásnak és egy közösség kultúrájának is magja lehet. De ettől még nem érdemel inkább különleges védelmet, mint bármely más nézetrendszer. Amivel azonban nem akarjuk azt állítani - folytatja a vezércikk írója -, hogy nincsenek határai a szólásszabadságnak. Így akkor, ha az Iszlám gyalázása a moszlimok általános gyalázásává válik, ami aztán fokozatosan rasszizmusba megy át."

A New Statesman vezércikke azután íródott, hogy kitört a szikh színházi lázadás. A kormány kénytelen volt a gyakorlatban megmutatni, hogyan akar vagy nem akar fellépni a vallási izgatással szemben.

Birminghamben színpadra vitték Gurpreet Kaur Bhatti egy darabját, amely egy szikh templomban játszódik, s a pap megerőszakol és meggyilkol benne valakit. Decemberben 20-án felháborodott szikhek megrohamozták a színházat. Az írónőt a rendőrségnek kellett elbujtatnia. A színház meghátrált, levette műsoráról a darabot.

Fiona Mactaggart, a Blair-kormány kisebbségi (faji) ügyekért felelős államtitkára először a szólásszabadság diadalának próbálta beállítani az ügyet: "Azt gondolom, hogy tulajdonképpen a szólásszabadság jele, ha egy színházi előadás tiltakozást vált ki." A Telegraph úgy reagált, hogy "ez nem a legjobb napja volt" az államtitkárnak.

Salman Rushdie, akit épp eleget üldöztek vallási fanatikusok, kevésbé finoman nyilatkozott: "A Blair-kormány mindig képes felülmúlni magát, ha alkalma van csalódást okozni."