Már az sem egészen világos, hogy kiből és miért lesz terrorista. De ennél is fontosabb lenne tudni, hogy el lehet-e téríteni a potenciális terroristákat az erőszaktól. Egyre több helyen próbálkoznak a radikális eszmék híveinek átprogramozásával.

„A 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta Amerikában a terrorellenes harc elsősorban a terroristák elfogására vagy levadászására koncentrál. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon hogyan, miért és kiből lesz terrorcselekmények elkövetője. De azt, hogy hogyan lehet eltéríteni az embereket a terrortámadás végrehajtásától, csak újabban kezdték vizsgálni. Az úgynevezett deradikalizáló programok a szélsőséges csoportok, egyebek között az al-Kaida és a délkelet-ázsiai Dzsamia Iszlamia elleni küzdelem legújabb fegyverei. És egyben felérnek annak beismerésével, hogy a katonai beavatkozás nem old meg mindent” – írja Drake Bennett, a Boston Globe publicistája.

Az elmúlt években Szaúd-Arábiában, Irakban, Egyiptomban, Jordániában, Indonéziában és Nagy-Britanniában olyan rehabilitációs központokat hoztak létre, ahol a szélsőséges terrorista-szervezetek elfogott tagjait és támogatóit igyekeznek meggyőzni arról, hogy az erőszak elfogadhatatlan. Csak Irakban 24 000 fogvatatottat igyekeznek a jó útra téríteni. Az elítéltek csoportterápiás foglalkozásokon vesznek részt, ahol volt terroristák és mérsékelt vallási vezetők győzködik őket arról, hogy a terrorizmus ellentétes az iszlám vallás tanításával. Szaúd-Arábiában még a családtagokat is bevonják a terror-elvonókúrába, és többször előfordult, hogy a beutalt elítéltnek feleséget szereztek abban a reményben, hogy az majd visszatartja az erőszaktól.

A cél nem a szélsőséges politikai nézetek felszámolása. A deradikalizációval mindössze azt szeretnék elérni, hogy a radikális eszmék hívei tartózkodjanak az erőszaktól. Ettől még nem lesznek kevésbé hívei az iszlamizmusnak, nem lesznek toleránsabbak a vallási törvények megszegői iránt, és természetesen nem válik belőlük liberális demokrata.

Bár a programok csak néhány éve futnak, az első eredmények bíztatóak. Szaúd-Arábiában már 1 500, a radikális eszméktől megtisztult fogvatatottat engedtek szabadon, és mindössze 2 százalékukból lett visszaeső. Irakban még jobbak az arányok: a 6 000 szabadultból csak 12 került vissza a börtönbe, míg a szokásos visszaesési arányokkal számolva legalább 200-an estek volna vissza. Igaz, Szaúd-Arábiában és Irakban csak a terrorista-szervezetek támogatóival szemben alkalmazzák a módszert, a robbantások elkövetőivel szemben nem. Indonéziában, ahol viszont az aktív terroristákat is megpróbálják átprogramozni, egyelőre csak kevés terroristát sikerült jó útra téríteni.

Vannak pszichológusok, akiket a kezdeti eredmények nem győztek meg. Marc Sageman pszichiáter, aki korábban a CIA terrorelhárítási csoportjánál radikalizmus-szakértőként dolgozott, úgy véli, hogy a deradikalizációs program csak tüneti kezelés. Azok, akiket könnyen el lehet téríteni a szélsőséges és erőszakos eszméktől, könnyen újra vissza is programozhatók. Márpedig szabadulásuk után sokan visszakerülnek abba a környezetbe, amelyben a terrorizmus támogatója vált belőlük.