A Wikipédiával nem az a baj, hogy megbízhatatlan, mint kezdetben gondoltuk. Hanem hogy túl általános információt zúdít reánk. Újabb alkalmazásokra van szükség, amelyek fókuszálják és elmélyítik a Wikitudást.
„A szemünk láttára bontakozik ki az új kor értelmiségi alkotója: egyszerre elkötelezett, mint Sartre, szaktudós, mint Foucault, kollektivista, mint Bourdieu, csak hozzá még virtuális is: a digitális tudás lemezlovasa ő” – írja lelkesülten a La vie des idées című francia interdiszciplináris webmagazinban Philippe Lacour filozófus.
A közösségi világlexikon, a Wikipédia bírálói kezdetben arra hívták fel a figyelmet, hogy az efféle tudásszótár óhatatlanul tele lesz hibával és értéktelen címszó-magyarázatokkal. Újabban az a legelterjedtebb vélemény, hogy egyre nehezebb fanyalogni a Wikipedián. Az önkéntesek által írt és szerkesztett online enciklopédia pontosság dolgában felveszi a versenyt az Encyclopedia Britannicával, ráadásul máris több bejegyzést tartalmaz.
A fanyalgásnak más irányt adott a felfedezés, hogy tulajdonképpen a Wikipédiát is egyfajta elit állítja elő. Az összes bejegyzés fele a felhasználók 1 százalékától származik. Persze az 1 százalék is több nagyságrenddel nagyobb szám, mint egy hagyományos enciklopédia szerzőgárdájának létszáma. És a Wikipédiában nincsenek terjedelmi korlátok, sem arányossági szempontok. Ezért olyan címszavak is bekerülnek, igaz, véletlenszerűen, amelyek sose kapnának helyet egy válogatott szótárban, de sok felhasználót érdekelnek.
Ezek után a Wikipédiából kivált Larry Sanger rivális lexikonja, a Citizendium – amely nem enged akárkit hozzáférni a szerkesztőrendszerhez, és „szelíd szakértői ellenőrzésnek” veti alá a szócikkeket – a maga 5600 szócikkével és egynyelvűségével nevetségesnek tűnhet. Igen ám, de a Wiki-tér, amelyből a Wikipédia kifejlődött, eredetileg egy Nupedia nevű lexikon támogatását szolgálta volna, de túlnőtt rajta. És a Citizendium úgy is felfogható, mint az eredeti terv megvalósítása.
A Wikipédia már akkorára nőtt, hogy adatai szakosodásra, elmélyítésre, kritikai irányba való továbbfejlesztésre szorulnak. Valamilyen szűrésre maga a Wikipédia is rákényszerül, ha CD-n vagy nyomtatásban is meg akar jelenni. De ha a felhasználók nemcsak száraz anyagokra vágynak, hanem a kritikai gondolkodás termékeire is, akkor külön-külön szerveződő csoportokban kell továbbfejleszteniük a hatalmas anyag egyes részeit.
Ebben a felfogásban a Wikipédia egy új, kritikai tér térképének szerepét játssza. Ez a megközelítés egybecseng az új, interaktív világháló fejlődésének tendenciájával. Például azzal, hogy a nagy keresőmotorok a maguk automatikus módján rangsorolják a találatokat, de mellettük kis, specializált rendszerek is létrejönnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó ugyanazt az adathalmazt a maga szempontjainak megfelelő sorrendben hívhassa elő.
Az az ember pedig, aki ezt az újfajta kollektív ismerettárat előállítja és alkalmazza nem más, mint a modern kor értelmiségije, „a digitális tudás lemezlovasa”.