Amerikában jobb- és baloldal egyetértésben tiltotta meg a genetikai diszkriminációt. Nem tehetünk róla, hogy milyen géneket öröklünk, elfogadhatatlan tehát, ha a rosszabb génállományúakat hátrányosan megkülönböztetik. És vajon arról tehetünk, hogy mennyi pénzt öröklünk?
„Május 1-jén az amerikai kongresszus megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja a genetikai tesztek eredményei alapján a mellrákra, a szívbetegségre vagy egyéb kórságra hajlamos emberek hátrányos megkülönböztetését” – adta hírül az AP hírügynökség.
A javaslatot a szenátus is jóváhagyta, Bush elnök pedig már korábban jelezte, hogy ha mindkét ház elfogadja, ő is aláírja a tervezetet, amely a faji és a nemi megkülönböztetés mintájára tiltaná, hogy genetikai alapon bárkit hátrányos megkülönböztetés érjen. Az amerikai államok háromnegyedében már bevezettek hasonló törvényeket, föderális szabályozás azonban eddig nem volt.
A törvényjavaslat ügye lassan már tíz éve napirenden van. Elfogadása egyre sürgősebbé vált, mivel sok amerikai azért nem vett részt genetikai szűrővizsgálaton, mert attól félt, hogy hajlamosnak találják valamilyen súlyos betegségre, és akkor annak súlyos következményei lehetnek. Nem is teljesen alaptalanul. Egy 2001-es tanulmány szerint az amerikai munkaadók 3 százaléka az állásinterjú során genetikai szűrésre is elküldi a jelentkezőket, hogy a mell- és a vastagbélrákra hajlamos egyéneket kiszűrje. A genetikai diszkriminációt tiltó törvény nélkül még az is elképzelhető, hogy az egészségbiztosító felmondja a szerződést, vagy legalábbis jelentősen emeli a havidíjat, ha tudomást szerez a betegségre való hajlamról.
A politikusok és az orvosok többnyire üdvözölték a döntést. Különösen a baloldal van elragadtatva. Karen Pollitz, a Georgetown University egészségpolitikai tanszékének vezetője egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a törvény elfogadása fontos lépés az alanyi jogon járó egészségbiztosítás felé. „A gének titkainak feltárása feleslegessé teszi a magánbiztosítós egészségügyi rendszert” – nyilatkozta a New York Timesnak. Arra célzott, hogy ha a biztosítók nem utasíthatják el a genetikailag magasabb rizikócsoportba tartozó ügyfeleket, akkor nem fordulhat elő, hogy valaki kiszorul a rendszerből. Ráadásul – teszi hozzá Ronald Bailey, a libertárius Reason magazin tudományos szakírója – a magánbiztosítók kénytelenek lesznek emelni a biztosítási díjakat. A biztosítottak ugyanis tudni fogják, hogy génállományuk milyen kockázatokat rejt. Így a magasabb kockázati csoportba tartozók bizonyára olyan biztosítást kötnek, amely mindenre kiterjed. Ha megbetegszenek, a biztosítónak nagyon sokba kerül majd a kezelésük. Mivel genetikai alapon nem kérhetnek több biztosítási díjat a kockázatosabb génállományú betegektől, a költségeket szét fogják teríteni az összes biztosított között.
Michael Kinsley úgy véli, a genetikai diszkrimináció körül kialakult konszenzus azt bizonyítja, hogy az amerikaiak szemében is fontos az egyenlőség eszméje. Nem tehetünk arról, hogy milyen génállományt öröklünk, és nem tűrhető, hogy a kevésbé szerencsések rosszabb génjeik miatt hátrányos helyzetbe kerüljenek.
Kinsley csak azt nem érti, hogy ha ennyire fontos a szolidaritás és a méltányosság, akkor a genetikai diszkrimináció tiltását megszavazó politikusok vajon miért csúfolják haláladónak az örökösödési illetéket, és miért támogatják az eltörlését. Talán az öröklött vagyont jobban kiérdemeltük, mint az öröklött géneket?