Nagyon is való. A szegényebb gyerekeknek szükségük van számítógépre, hogy felzárkózhassanak. De szülői felügyelet nélkül a számítógép nem csökkenti, hanem növeli a szegény gyermekek iskolai hátrányát.

„A számítógép jó eszköz a tanuláshoz, de a gyerekek csak akkor fogják hasznát látni, ha a szülők ügyelnek rá, nehogy csábító szórakozásra használják, amelynek egyetlen funkciója, hogy elfeledtesse velük a kellemetlen trigonometriai házi feladatot” – írja Ray Fisman a Slate webmagazinban.

A szerző a maga példáján mutatja be, hogy a gyermek nem feltétlenül tanulásra használja a gépet. Ő is kapott egy kezdetleges Commodore-t gyerekkorában, és testvéreivel együtt kizárólag játékra használta, amíg édesanyja be nem avatkozott. Pedig szüleinek igazuk volt abban, hogy aki a számítógépek korában kimarad, az lemarad.

Manapság egyre több szó esik a digitális szakadékról, amely a beavatottakat a számítógépes analfabétáktól elválasztja, és pénzben, státusban, tudásban egyaránt mérhető különbséget jelöl. Egymást érik a jótékony célú programok, amelyek arra irányulnak, hogy a szegény gyermekekhez is eljuttassák korunknak ezt az áldását. Még mozgalom is létrejött azzal a céllal, hogy minden gyereknek legyen számítógépe.

De még a legegyszerűbbre fazonírozott olcsó gépek is csábító játéklehetőségek miriádjait kínálják. Kérdés, nem ugyanazt a szerepet tölti-e be a számítógép manapság, mint valaha a televízió. A gyerekek a tévé miatt kevesebbet tanultak.

A Columbia Egyetem kutatói nemrégiben azt vizsgálták meg, hogyan hatott több tízezer román gyermekre az Európai Unió segélyakciója, amelynek keretében a családok 200 eurós utalványt kaptak számítógép vásárlására.

Nem ez az első hasonló célú kutatás, de a korábbiak megbízhatóságát csökkentette, hogy nem azonos helyzeteket mértek ugyanazzal a mércével. Általában ugyanis azok a családok, amelyek számítógépet vesznek gyermeküknek, más módon is többet törődnek iskolai előmenetelével. Így viszont nehéz kiszűrni, hogy az iskolai teljesítmény a számítógépnek, vagy az általános kulturális háttérnek köszönhető-e.

A romániai vizsgálatban azonban nagyjából hasonló anyagi helyzetben lévő, rászoruló háztartások szerepeltek a számítógépesek és a számítógép nélküliek csoportjában is. Az eredmény azt mutatta, hogy a számítógépes gyerekek kevesebbet nézik a tévét, de jóval kevesebbet is tanulnak, osztályzataik átlaga alacsonyabb, és továbbtanulási kedvük is lanyhább.

Mindjárt jobb volt az eredmény azon családok esetében, amelyekben az anya háztartásbeli. Ebből Ray Fisman azt a következtetést vonja le, hogy a gyermekeknek szükségük van valamilyen felügyeletre és irányításra, különben csak szórakozásra használják a számítógépet. Ha a jótevők csak a számítógépről gondoskodnak, semmi másról, lehet, hogy több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak.