Vége az új olasz miniszterelnök és a baloldali ellenzék mézesheteinek. A közbiztonság védelme címén hozott rendelkezések baloldalon kiverték a biztosítékot: Berlusconit azzal vádolják, hogy a demokratikus jogállam sírját ássa.
„Berlusconi az maradt, aki volt. Saját érdekeinek védelmében képes elkorcsosítani a jogállamot, képes korlátozni a sajtószabadságot, megakadályozni, hogy a közvélemény tudomást szerezzen a nagy bűnügyekben zajló nyomozásokról” – írja Ezio Mauro, a római La Repubblica főszerkesztője.
Miután tizennégy év leforgása alatt harmadszor is miniszterelnökké választották, Silvio Berlusconi meghirdette a nemzeti konszenzus politikáját, és tárgyalások indultak a kormánypártok és az ellenzék között a választójogi reformról, sőt, még a jövő évi költségvetés főbb irányairól is. A La Repubblica alapító főszerkesztője, Eugenio Scalfari azonban e tárgyalások megszakítását javasolta a baloldalnak, és Walter Veltroni, a Demokrata Párt vezetője meg is fogadta a jó tanácsot.
A kormány azzal szolgáltatott erre okot, hogy a közbiztonság javítása címén egyetlen rendeletben számos jogszabályt módosított. Például elrendelte, hogy a bíróságok kötelesek a közbiztonságot különösen fenyegető bűnügyek tárgyalását elővenni, nehogy az idő múlása miatt szabadon kelljen bocsátani a tetteseket. A 2002 előtti bűnügyek tárgyalását viszont egy évre fel kell függeszteni. Közben a jobboldal új változatban is be akarja terjeszteni azt az egyszer már alkotmányellenesnek nyilvánított törvényt, amely a fő közjogi méltóságoknak hivatali idejükre mentességet ad a büntetőeljárások alól. Ily módon nem folytatódhatna az a per, amelyben Berlusconit egy tanú megvesztegetésével vádolják.
A vezető baloldali újságíró szerint Berlusconi arra használja hatalmát, hogy kivonja magát a törvény hatálya alól. Egy másik rendelkezés értelmében háromévi börtönnel büntethető, ha valaki közzéteszi a nyomozó hatóság lehallgatási anyagait. Mauro azt írja, hogy Berlusconi ezzel meg akarja akadályozni a tájékozott közvélemény kialakulását, mert csak szimbolikus, érzelmi üzenetekre reagáló nyájra van szüksége, nem demokratikus közvéleményre.
Salvatore Merlo a jobboldali Il Foglióban viszont úgy értékeli a helyzetet, hogy Berlusconi nem hagyja magát zsarolni, nem kér mindenáron a baloldal jóindulatából. A közbiztonság érdekében fontossági sorrendeket állapít meg, és ebben nem szerepel vezető helyen, hogy hagyja magát megcsonkítani a baloldali ügyészek és bírák által, akik perbe fogták. S bár az előresorolt ügyek között a munkaügyi perek is ott vannak, a baloldal alighanem megkísérli a soraiból származó Giorgio Napolitano elnököt szembefordítani a miniszterelnökkel.
Giuliano Ferrara, az Il Foglio főszerkesztője, aki Berlusconi első kormányában miniszter volt, felháborítónak tartja, hogy a nyomozati költségek egyharmada megy el telefonlehallgatásokra, s még inkább, hogy ezeket a titkos anyagokat gátlástalanul szivárogtatják ki a sajtónak. Így aztán a közönség jóízűen csámcsoghat híres emberek magánügyein. Az ezt most megtiltó rendelet egyébként a maffiabűntettekre és a terrorcselekményekre nem vonatkozik. Ferrara szerint az új jogszabálytól nem az igazságszolgáltatás, nem a tájékoztatás szenved csorbát, hanem azok fognak panaszkodni, „akiknek fő foglalatosságuk a közvélemény felhabosítása”.