„Elnökünk azt javasolta Mihail Szaakasvili grúz elnöknek, hogy a két ország nézeteltéréseit kétoldalú alapon oldják meg. Ezzel a Kreml egyértelműen jelezte, hogy a Független Államok Közösségének térségében semmiféle külső beavatkozást nem kíván megengedni” – írja Vjacseszlav Nyikonov, a Politika Alap nevű kormánypárti politikai kutatóintézet alapító igazgatója az Izvesztyijában annak kapcsán, hogy Németország aggodalmának adott hangot a grúz-orosz viszony romlása miatt.

Hiába akar Grúzia NATO-tagállam lenni, a Kremlhez közel álló elemző az orosz-grúz viszonyt egyfajta belügynek tekinti. A volt szovjet tagköztársaságból alakult nemzetközi szervezet, a Független Államok Közössége (FÁK) belügyének. A Nyugat temetné a FÁK-ot, de az köszöni, jó egészségnek örvend.

Attól, hogy vannak különbözőségek, a Közösség még életképes. Tagjaitól nem kér ugyanis azonosságot, nem csorbítja az országok szuverenitását, szöges ellentétben például az Európai Unióval. Igaz, egyes tagállamai – Grúzián kívül például Ukrajna is – a NATO-hoz való csatlakozást fontolgatnák. Megesik, hogy némelyik tagállam hosszasan távol marad a csúcsértekezletektől. Megtehetné azt is, hogy ideig-óráig egyáltalán nem vesz részt az együttműködésben. Ettől még a FÁK fennmaradna, mert olyasfajta regionális intézményről van szó, amilyen az afrikai vagy az amerikai államok szervezete.

A Nyugat persze szeretne éket verni Oroszország és a többi tagállam közé, de erre a mostani pillanat nem a legmegfelelőbb. Nyugaton ugyanis pénzügyi válságjelenségek mutatkoznak, Oroszország viszont rohamosan növeli gazdasági teljesítményét. Az energiahordozók ára meredeken emelkedik, s Oroszország a legnagyobb termelők közé tartozik, márpedig a FÁK-országoknak alapvető érdekük a megfizethető energiaellátás.

Ettől még fordulhatnának a Nyugathoz, ha más szempontok úgy diktálnák. De nemigen diktálják. A Nyugat ugyanis előbb-utóbb rezsimváltozást erőszakolna ki valamilyen „színes forradalom” révén, miként Grúziában és Ukrajnában. Oroszország ellenben nem avatkozik a belügyeikbe.

A Nyugat tüntetőleg nem vesz tudomást a FÁK-ról. Ugyanakkor ismétlődő javaslatokkal ostromolja Oroszországot annak érdekében, hogy folytassanak politikai párbeszédet a posztszovjet térséggel való együttműködésről, és dolgozzanak ki közös terveket. Csakhogy e téren a nyugati országok és Oroszország érdekei szöges ellentétben állnak egymással. Oroszország egyre szorosabb együttműködésre törekszik a FÁK országaival. A Nyugat pedig el akarja távolítani őket Oroszországtól. Közös tervekről szó sem lehet.