Hívők és tagadók ádáz küzdelme mérgezi az amerikai közéletet, holott a harc reménytelen: egyik sem lehet képes rá, hogy igazát bebizonyítsa. Termékenyebb volna konstruktívabb célok szolgálatába állítani a harcra fecsérelt energiát.

„Éppoly racionális dolog hinni a Legfőbb Lényben, mint tagadni létezését” – írja az American magazinban Peter Wallison, az American Enterprise Institute konzervatív agytröszt kutatója.

A cikkhez egy New York-i vitaest adta az apropót, amelyen Christopher Hitchens, a vallásellenes tábor egyik vezéralakja vitatkozott egy rabbival arról, hogy vajon van-e isten, pontosabban létezik-e a bibliai Isten. Először Hitchens kapott szót, s a nagyvárosi közönség előtt óriási közönségsikert aratva így kezdte: „Miért nem ő kezdi? Rajta van a bizonyítási teher!”

Wallison azt bizonygatja a cikkben, hogy ez tévedés. Az ateista álláspont is éppúgy hiten alapul, mint a teista. Igaz, maga a szerző ezenközben több megértést tanúsít a hívők, mint az ateisták iránt. Egyebek között kifejti, hogy a hívők legalább olyasvalami mellett döntöttek, ami vigaszt nyújt nekik. A magukat a ráció képviselőinek, a másik oldalt pedig elmaradott tudatlanoknak tekintő ateisták viszont nem vesznek tudomást az olyan tényekről, amelyek kétséget támasztanak ateizmusukkal szemben.

Például a világegyetemben érvényesülő fizikai és kémiai törvényszerűségek csak ebben az egy kombinációjukban teremtik meg a világegyetem létezésének feltételeit. Hogy mindezek a viszonyszámok egyszerre fennálljanak, annak valószínűsége elenyésző. Ez pedig érv a teremtett világ elméletének hívei kezében.

Ha nagyobb vagy kisebb volna a gravitáció, a mi világunk nem létezne. Vagy ott van a híres foton-kísérlet: két szomszédos részecske, amely más-más irányban távolodik közös kiindulópontjától, egymástól több kilométeres távolságra is összeköttetésben van egymással. Ha az egyiket behatás éri, a másik is reagál. A tudománynak erre nincs magyarázata, a hívő ember szemében azonban nincs ebben semmi meglepő, hiszen az ő felfogása szerint Isten minden teremtett dolgok között kapcsolatot jelent.

A felvilágosodás egyik legnagyobb vívmánya az volt, hogy értelmetlen firtatni, melyik vallási irányzat az igazi. Vagyis még hátra van azok felvilágosodása, akik lankadatlanul vívják a hívők és a nem hívők közötti kulturális háborút.

Jó érvek ezek, ha nem is kifejezetten újak. Csakhogy a kulturális háborúkat éppen azok szokták vívni, akik nem fogékonyak az efféle érvelésre, mert nem tudják elfogadni, hogy nem ők az objektív igazság letéteményesei.