Az iszlám feministák csadort viselnek, és a Korán alapján igyekszenek a női egyenjogúság mellett érvelni. A konzervatív moszlim férfiak és a világi nőszervezetek nem nézik jó szemmel ténykedésüket.
„Amina Wadud az iszlám feminizmus egyik legismertebb képviselője, aki egyszerre teológusként, feministaként és hívőként is tanulmányozza a Koránt” – írja Mona Naggar iszlamológus a Tageszeitungban a Friedrich Ebert Alapítvány által a nők és az iszlám viszonyáról rendezett kölni konferencia alkalmából.
Az 56 éves Wadud csadort visel, de csakúgy, mint a többi iszlám feminista teológus és mozgalmár, a női egyenjogúság elkötelezett híve. A nők jogainak igazolására a Koránból vett érveket sorakoztat fel. Az iszlám teológusnő előszeretettel hivatkozik a teremtéstörténetre, amelyben Isten a férfinak és a nőnek együtt parancsolja meg, hogy uralkodjanak a Föld állatain. Az iszlám feministák szerint azok az értelmezések, amelyek a férfiak felsőbbrendűségét hirdetik, csak a múlt patriarchális társadalmainak hatásai, és idegenek a Korántól.
A konzervatív moszlimok elfogadhatatlannak tartják az iszlám feminista megközelítését, és elutasítják a női egyenjogúságot. A nők egyházi szerepvállalását pedig kifejezetten felháborítónak tartják. Különösen felháborodtak a New York-i iszlám feministák iszlám vallási szertartásain, amelyeket más nők társaságában maga Wadud vezetett. A hagyományos felfogás szerint ugyanis az imám csak férfi lehet.
De nem csak a konzervatív moszlim férfiak nézik rossz szemmel az iszlám feminizmus előretörését. Azok a nők és nőszervezetek is elhatárolódnak tőlük, amelyek a női egyenjogúságot csak a világi állam keretei között tartják megvalósíthatónak. A vallást magánügynek tekintik, és a közéletben csak a szekuláris jog érvényesülését tartják kívánatosnak.
Wadud és az iszlám feministák viszont úgy gondolják, hogy a moszlim társadalmakban csak akkor érvényesíthetők a nők jogai, ha sikerül bebizonyítani, hogy a női egyenjogúság a Koránból következik. A világi érvelés ugyanis biztosan nem győzné meg a moszlimokat, így a női egyenjogúságot is vallási alapon kell indokolni. Azt remélik, hogy az iszlám társadalmakban olyan reformokat sikerül kieszközölniük, mint amilyenek Marokkóban már megvalósultak.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a nők helyzete egészen kivételes Marokkóban. A többnejűséget nem tiltja ugyan a törvény, de rendkívül ritka. A házasságkötéshez nem kell szülői engedélyt kérni, ami aláássa a szülők által összehozott házasságok rendszerét. A nők is indíthatnak válópert. A moszlim világban egyedülálló módon törvény tiltja a szexuális zaklatást. VI. Mohamed, aki mint a Hit Védelmezője egyházi hatalmat is gyakorol, szintén a Koránra hivatkozva hajtott végre liberális reformokat. Egyebek között lehetővé tette, hogy nők is elláthassák az imám feladatait, bár a szertartásos imát nem vezethetik.