Felülemelkedhetünk a nacionalista és önsajnáló történelemszemléleten közös történelemkönyvekkel? Egy délkelet-európai vállalkozás talán Európa többi részén is követendő példával szolgálhat.

„A nyugat-balkáni háború kirobbanása nem volt történelmi szükségszerűség. De az etnocentrikus, öndicsőítő és önsajnáló történelmi narratívák a vérontás igazolását kínálták” – olvassuk az Internationale Politik német magazinban (az írás angolul is megjelent). A cikk szerzője Elizabeth Pond külügyi szakértő, a Végjáték a Balkánon. Rezsimváltás európai módra című könyv szerzője.

Sok szerb úgy gondolta, hogy a horvátokon az usztasák második világháborús vérengzéséért, a koszovói albánokon az 1389-es rigómezei vereségért vesznek elégtételt. A horvátok szintén a második világháborús veszteségeket akarták megtorolni a szerbeken. A koszovói albánok a szerb uralomért akartak bosszút állni. A különböző történelmi narratívák bőven elég munícióval szolgáltak minden félnek: múltbeli sérelem mindenkinek jutott elég.

A Délkelet-európai Közös Történelem Projekt történészei olyan szemlélet elterjesztésére tettek kísérletet, amely a jövőben segíthet elejét venni az etnikai konfliktusoknak. A szerb, horvát, bosnyák, görög, albán, török és macedón tanárok által összeállított dokumentumokból, visszaemlékezésekből, fényképekből és okiratokból szerkesztett tankönyvet a középiskolákban kiegészítő anyagként használják. Azt remélik, hogy csakúgy, mint a hasonló észak-európai és német-francia vállalkozások esetében történt, a több nézőpontot megismerve a diákok felülemelkedhetnek a történelmi sérelmeken és az egyoldalú, nacionalista-etnocentrista szemléleten. Még Stjepan Mesić horvát elnök is reményét fejezte ki, hogy a vállalkozás az etnikai konfliktusok lezárása és a megbékélés kezdete lehet.

Egyelőre nem lehet megmondani, hogy sikeres lesz-e a kezdeményezés – véli Pond. A történelmi megbékélés hosszú folyamat, a régen esett sebek lassan gyógyulnak. A második világháború lezárása után közel ötven évnek kellett eltelnie a közös francia-német történelemkönyv megszületéséig. Ráadásul a nacionalista politikusok és mozgalmak gyakran mindent elkövetnek a hasonló kezdeményezések kudarca érdekében – Bulgáriában egy hasonló kezdeményezés vezetőjét például többször halálosan megfenyegették.

De ha sikeres lesz a vállalkozás, az Európának is jó hír lesz. Amikor Anette Schavan német oktatási miniszter előrukkolt a közös európai történelemtankönyv ötletével, sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket, mondván, nem lehet a különböző nemzeti történelmi perspektívákat és megközelítéseket összebékíteni. Ján Slota például teljes képtelenségnek nevezte a szlovák és a magyar történelmi narratívák közös nevezőre hozását. De ha a Balkánon sikerülhet, akkor talán máshol sem lehetetlen a vállalkozás, még akkor sem, ha a nacionalisták ennek nem örülnek.