A kínai egykepolitika következtében veszedelmesen nő a férfitöbblet a kínai társadalomban. Máris halálosan komolyan vett erőszakos hadijátékok hódítanak a „fölösleges” fiatal férfiak körében, és ez még csak a kezdet.

„Kínában zabolátlan fiatal férfiak tömeges megjelenésével kell számolni, és ez félelmetes átalakulásokat eredményezhet a társadalomban” – írja Mara Hvistendahl a New Republicban.

Mint a Metazin is részletesen beszámolt róla, a Távol-Keleten jóval több a fiúgyermek, mint a lány, és ennek hátterében a célzott abortusz, továbbá a leánycsecsemők körében feltűnően magas halálozási arányszám áll. A fiúgyermek hagyományosan értékesebbnek számított a keleti társadalmakban (is), de most orvosi eszközök is rendelkezésre állnak a szelekcióhoz. Egyúttal eltűnőben vannak, sőt, Kínában gyakorlatilag el is tűntek az ennek útjába etikai akadályokat állító hagyományos közösségi tekintélyek.

Kínában különösen nagy lökést adott a nemi szelekciónak a harminc éve elindított népesedéspolitika, amely azt erőlteti, hogy a párok egyetlen gyermeket neveljenek, mivel a hatvanas-hetvenes években kezelhetetlen népességrobbanás fenyegetett. A családok jelentős része gondoskodik róla, hogy az az egyetlen gyermek fiú legyen.

Halmos Károly olvasónk hozzászólásában akkor a következő jóslatot kockáztatta meg: „Rövidesen frusztrált fiúhordák megjelenése várható, akik, ivarnemi ösztöneiket kiélni nem tudván, agresszíven fognak föllépni.” Egy év elteltével a New Republic arról számol be, hogy ez máris bekövetkezett.

A kínai nagyvárosokban népszerűek a katonai ruházatot és felszerelést árusító boltok, amelyekben például automata gépkarabélynak látszó légpuska is kapható. A teljes harci öltözékben pompázó fiatalok aztán elhagyott telkeken vagy raktárakban hadijátékokat tartanak, s a résztvevők galacsinokkal lövöldöznek egymásra. Dívnak a harcias elnevezésű klubok is. A hatóság időnként felszámolja őket, be-begyűjti a fegyvereket, de a feladat meghaladja amúgy pedig igen félelmetes erejét.

A lap részben az 1979-ben elindított egykepolitikát teszi felelőssé a fejleményekért. Ma a világ országai közül Kínában a legnagyobb a különbség a férfiak és a nők száma között: 37 millióval több a férfi. Az újszülöttek között 20 százalékkal több a fiú, mint a lány, és kínai demográfusok szerint ez azt jelenti, hogy 2020-ban a férfiak egytizedének nem jut majd nő.

Az erőszak földje című könyvében David Courtwright történész leírja, hogy Amerika bevándorló meghódítói egyedülálló fiatal férfiak voltak, s ezzel magyarázza, hogy a hagyományos amerikai kultúrában olyan nagy az erőszak szerepe.

Mara Hvistendahl olyan kutatásokra is hivatkozik, amelyek szerint az erőszakos hajlamokat erősítő férfi nemi hormon, a tesztoszteron szintje a házas emberek körében alacsonyabb, s válásuk után ismét megnő. Egyúttal arra is van adat, hogy a nőtlenek vérében mindvégig magasabb a tesztoszteron-szint az átlagosnál.

Egy évvel ezelőtti szemlénkhez írt hozzászólásában Halmos Károly már megkísérelte lefesteni a riasztó jövőt: „A fiútöbblet egy részét fölszívják az állami erőszakszervezetek, egy másik részét nem, tehát e korosztályokon belül bizonyos értelemben polgárháború fog kialakulni. Lehet, hogy ezt elkerülendő a többletet külföldre exportálják, s az expatok bűnszövetkezetekbe szerveződve más államok karhatalmaival fognak megütközni. Ha mégis inkább hadseregeket építenek belőlük, az háborús fenyegetést jelenthet (bár hajlanék arra, hogy azt írjam: háborúhoz fog vezetni).”

Szeretnénk remélni, hogy – szokásával ellentétben – ezúttal tévedett.